Fej-nyaki képalkotó diagnosztika

   Orvosoknak (Graduális)  »  Fej-nyaki képalkotó diagnosztika

11. Fej-nyaki képalkotó diagnosztika

Írta: Magyar Péter, Karlinger Kinga

11.1. A fejezet oktatásának célja:

Az egyetem Általános Orvoskarán a IV. évfolyamon tanuló orvostanhallgatókat olyan ismeretekkel lássa el, hogy a fej-nyaki régióban előforduló számos pathológiai eltérés kivizsgáláshoz a klinikai alapadatok segítségével adekvát képalkotó diagnosztikai módszert tudjanak választani. Ismerjék a régióban alkalmazható vizsgálómódszerek diagnosztikus képességeit, így a későbbiekben - már általános orvosként - a fej-nyaki régió vizsgálatait megfelelően tudják indikálni, elkerülve a kontraindikációk okozta veszélyeket.

11.2. A fej-nyaki régió klinikai-radiológiai anatómiai felosztása

A fej-nyaki régió anatómiai összetettségéből fakadó patológiai diverzitás komolyabb diagnosztikai nehézséget okozhat a kezelőorvosnak. Ennek a speciális anatómiai régiónak az ismerete, mely a képletek mellett az őket elválasztó, összetett fascia-rendszer viszonyait is illeti, előfeltétele a megfelelő iránydiagnózis felállításának, továbbá az adekvát kivizsgálási algoritmus megtervezésének.
A fej-nyaki régió fontos egységet képező – ún. klinikai anatómiai – alcsoportokra osztható. Ezek a következők: koponyaalap, orbita, halántékcsont, orrmelléküregek, arckoponya (ezen belül az állcsontok), szájüreg, nyak, mellkasbemenet.
A nyaki régiót az os hyoideum a síkja feletti ún. suprahyoidalis, valamint síkja alatti infrahyoidalis nyaki alrégióra osztja.
A kompartmentrendszer jelentősége: a képalkotás során a kórfolyamatok jellege nagy pontossággal meghatározható azáltal, hogy melyik kompartmentből erednek. E kompartmentek az alábbiak:

 
A suprahyoidalis nyaki kompartmentek közül kiemelendő a parapharyngealis tér, mely központi helyzete miatt e régió „iránytűjének” számít.
A danger-tér a retropharyngealis tér mögött –a prevertabralis fascia alaris lemeze és a valódi prevertebralis fascia között – elhelyezkedő térség, mely a retropharyngealis térrel szemben a koponyabázistól nem csak a Th 2. csigolya szintjéig, hanem a rekeszizomig terjed. Klinikai jelentőségét az adja, hogy a retropharyngealis térből áttörő – elsősorban gyulladásos – folyamatokat egészen a rekeszig vezeti, így súlyos mediastinitist okozva.

A nyirokrégiók közül kiemelendő a parajugularis nyirokcsomó lánc. Ezzel együtt a fej-nyaki régióban speciális klasszifikáció alapján 6 nagy nyirokcsomó szintet differenciálhatunk. Az itt kimutatható kóros nyirokcsomók az elvezetési területükön elhelyezkedő kórfolyamatokra (gyulladások, daganatok) hívják fel a figyelmet. Morfológiai jegyek közül a rövidebbik átmérő (< 8-10mm), az alak (ovális), a hilus megtartottsága, ill. a belszerkezet homogenitása vizsgálandó. Gyermekekben elsősorban gyulladásos folyamatokban gyakran megnövekedhetnek, azonban hilusuk ilyenkor is elkülöníthető. Térfoglaló folyamatokban a megnagyobbodott (> 10mm), kerekded, echoszegény, esetenként inhomogén nyirokcsomó áttétfolyamatra utal, ritkábban primer folyamatként lymphomát jelezhet.

11.3. Vizsgálómódszerek

11.3.1. Röntgen-vizsgálat (natív és kontrasztanyagos)

Orrmelléküreg felvétellel a paranasalis sinusok állapotáról kapunk áttekintést. A csökkent légtartalom mellett folyadéknívó jelenléte, ill. a sinus fedettsége jelent kórosat.
Az arckoponya-, valamint orbita felvétel jelentősége csökkent a CT-vizsgálatok elérhetőbbé válásával. Indikációja traumában nagyobb, diszlokációval járó törések kimutatásában van.

A hagyományos fülészeti röntgen-vizsgálatok (Schüller-, ill. Stenvers-felvételek) helyét egyre több helyen veszi át a CT és az MR, azonban a mastoid sejtrendszer fedettségének, durvább csontdestrukciónak megítélésére a szakrendelői napi gyakorlatban még előfordulnak.
Trachea légsáv felvétel készülhet a pajzsmirigy megnagyobbodás esetén az általa okozott felsőlégúti szűkület kimutatására. A trachea kompressziója mellett a diszlokáció is jól vizsgálható.
A panoráma röntgen felvétel és a speciális fogászati felvételek a fogászati gyakorlatban mai napig alkalmazottak. A fogak, állcsontok eltérései mellett sugárfogó nyálkövek kimutatásában is hasznosak lehetnek.

Röntgen-vizsgálatokat kontrasztanyag alkalmazása mellett is készülhetnek. Szájon át beadott kontrasztanyag nyelés röntgen-vizsgálatként a garat térfoglaló folyamataiban (báriumpép), ill. perforáció és postoperatív állapotok esetén (felszívódó: jódos kontrasztanyaggal) készülhet. Kontrasztos vizsgálat továbbá a nyálmirigyek vezetékrendszerének feltöltésével járó sialográfia kövek, valamint más elfolyási akadályok kimutatására.

11.3.2. Angiográfia

Korábban hagyományos, analóg technikával, napjainkban egyre több centrumban digitálisan, ún. digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) formájában történhet a nyaki erek leképezése, mely röntgen sugárterheléssel jár. A módszer nagy előnye, hogy diagnosztikus alkalmazás mellett terápiás beavatkozásra ( intervenciós radiológia) is alkalmas. Intravénás kontrasztanyag beadása mindig szükséges, így kontraindikációt jelent a kontrasztanyaggal szembeni túlérzékenység, valamint a beszűkült vesefunkció. Alkalmazási területe a nyaki artériás (carotis) rendszer kórfolyamataiban főként szűkületek kezelése, ill. intraarteriális chemoterápiák végzése.

11.3.3. Ultrahang-vizsgálat

A régió lágyrészstruktúráinak többnyire felszínközeli elhelyezkedése ideális vizsgálati környezetet jelent az ultrahang számára. E vizsgálatokat nagyobb frekvenciájú (7-13 MHz), ún. lineáris vizsgálófejjel (transzducerrel) végezzük, melynek ábrázolási tartománya 3-5 cm-ig optimális. A módszer előnyei közé tartozik a gyors elérhetőség, flexibilitás, multiplanáris leképezési lehetőségek, gyakorlatilag korlátlan ismételhetőség, valamint az, hogy nem sugárterhelő. A vizsgálatot bizonyos állapotok (varratok, tracheostoma, irradiáció) nehezítik.
A fej-nyaki UH-vizsgálat (2dimenziós B-mód) során áttekinthető a szájfenék, mindhárom pár nagy nyálmirigy, a nyaki zsigerek környezete: a perilaryngealis és peripharyngealis felszínes régiók, a tarkótáj, a supraclavicularis tájék. Vizsgálható a pajzsmirigy, a nyaki értörzsek (carotis-rendszer az art. carotis interna proximalis szakaszáig, a v. jugularis interna rendszer), valamint a nyaki nyirokrégiók. Nagy szerepe van a módszernek a kórfolyamatok cystosus vagy solid jellegének elkülönítésében, gyulladás esetén a beolvadás megállapításában. A suprahyoidalis tájékon a mandibula, ill. arckoponya csontjainak destrukcióját okozó, felszínes folyamatok is jól vizsgálhatók.
A 2D B-módú képalkotás mellett doppler-vizsgálat végzésére is mód nyílik, melynek során a nyaki érrendszer, ill. bizonyos kórfolyamatok (gyulladások, daganatok) érellátás viszonyai értékelhetők. A fenti két módszer együttese a duplex UH-vizsgálat.
Az elasztográfia segítségével további információ nyerhető solid és cystosus folyamatokról, valamint mintavétel tervezéséhez nyújthat segítséget a legalkalmasabb mintavételi hely megjelölésével.
A kontrasztos UH-vizsgálat a rutin diagnosztikában még nem alkalmazott, azonban egy eltérés erezettsége, cystosus, esetleg necroticus jellege akár dinamikusan is vizsgálható.

11.3.4. CT-vizsgálat

A módszer előnye a teljes átmetszeti szeletleképezés lehetősége, valamint a csontos struktúrák alapos megítélése mind destrukció, csontátépülés, mind trauma esetén akár elmozdulással nem járó hajszálrepedések kimutatásában. Iv. kontrasztanyag adása mellett a lágyrészképletek differenciálása is lehetséges. A modern, többdetektorsoros készülékek akár submilliméteres leképezést is lehetővé tesznek, ezáltal multiplanáris képi rekonstrukciók is készíthetők. Hátrány a nagyobb sugárterhelés (az orrmelléküreg CT a röntgen felvétel sugárterhelésének több, közel százszorosa), ill. a vizsgálat korlátját jelentik a fogászati anyagok (tömések, fogpótlások).
Az orrmelléküreg (arckoponya) CT a paranasalis sinusokról döntően hanyat fekvő helyzetben készül, a test tengelyére merőleges síkban. Ezeket az úgynevezett axiális (horizontális) szeleteket másodlagos képi feldolgozással koronális síkban rekonstruálni lehet, mely a régről megszokott OMÜ koronális (frontális) nézetét adja. Ritkábban, ill. még az egyszeletes spirál CT korában az OM mérések hason fekvő helyzetben készültek, így elsődlegesen koronális szeletek készülhettek, melyek minőségét azonban a gyakori fémes fogászati anyagok, tömések rontották: műtermékessé tették. A vizsgálat indikációját a krónikus sinusitis jelenti, így a szájadékok környezete alaposabban értékelhető. Kontrasztanyag iv. beadása térfoglaló folyamatok, ill. komplikáltabb gyulladásos folyamatok értékelésében szükséges, azonban ilyen esetben elsősorban MR-vizsgálat lenne indokolt.
Az os temporale HRCT-vizsgálata a külső-, közép- és belsőfül finom csontszerkezetének – beleértve a hallócsontokat is különösen krónikus gyulladásos esetekben –, valamint légtartósági viszonyainak véleményezésére is alkalmas. A módszer vékony (submilliméteres) szeletleképezést jelent, mely jó minőségű, többsíkú képi rekonstrukciók készítését is lehetővé teszi.
Natív orbita CT-vizsgálat sugárelnyelő idegentestek, továbbá friss trauma esetén javasolt. Az orbita csontos falának kis törése is kimutatható.
Kontrasztos orbita CT – MR hiányában – heveny gyulladásos folyamatokban, ill. daganatokban indokolt. Megjegyzendő a szemlencse kiemelt sugárérzékenysége!
Kontrasztos fej-nyak CT-vizsgálatot a teljes régióról (aortaívtől a koponyabázisig) elsősorban nagyobb kiterjedésű heveny gyulladásos vagy térfoglaló folyamat esetén végzünk, mely a komplex kompartmentális viszonyokról, a nyirokrégiók állapotáról is információt nyújt. Onkológiai staging is végezhető, azonban ilyen esetben az MR-vizsgálat dedikáltabb.
Nyaki CT-angiográfia a nyaki erek állapotának felmérésében alkalmazható iv. kontrasztdúsított módszer, melynek során az aortaív eredéstől a koponyaalapig korai, artériás fázisban történik mérés a carotis-rendszerről ún. bolus-követéses technikával.
A conebeam-CT az elmúlt évtizedben egyre elterjedtebb módszer, mely a páciens függőleges (ülő vagy álló) helyzetében a röntgencső egyszeri, 360 fokos körbefordulásával egy kétdimenziós flat panel detektorra vetíti a rtg-sugarakat impulzus üzemmódban. Az így nyert számos 3D-2D vetületi képet a számítógép bonyolult matematikai algoritmus segítségével szeletképekké, és ebből rekonstruálható 3D képekké alakítja. A módszer sugárterhelése tizede, natív csont”ablakos” információtartalma közel 100 %-a a konvencionális CT-vizsgálaténak. A készülékek által leképezhető volumen mérete az 5-16 cm-es nagyságrendben mozog. A CBCT készülékek elterjedtsége és ismertsége a lényegesen alacsonyabb költségek, térigény, valamint a vizsgálati igények folyamatos emelkedésével növekvő tendenciát mutat. Alkalmazható az orrmelléküregek anatómiai, légtartósági viszonyainak értékelésében, valamint fogászati diagnosztikában, kiemelten az implantológiában.

11.3.5. MR-vizsgálat

Indikációs területe elsősorban a gyulladásos és térfoglaló folyamatok diagnosztikája. Különösen azokon a területen alkalmazandó, ahol a CT képessége gyengébb.
Lágyrész-kontrasztfelbontása például nagyobb a kontrasztos CT-vizsgálaténál. A vizsgálat a CT-vel szemben általában hosszabb időt vesz ugyan igénybe, de multiplanáris mérésekre már elsődlegesen is mód nyílik. Sugárterhelést nem jelent, így gyermekek, várandósok vizsgálata lényegesen kisebb kockázattal történhet. Baleseti sürgősségben azonban az esetleges fémidegentestek, valamint mágnesezhető orvosi eszközök jelenléte miatt nem alkalmazható. A csontvelővel nem rendelkező csontok vizsgálatában, továbbá levegő-tömör csont találkozásánál képességei gyengék, így az orrmelléküregek valamint a középfül finom anatómiai értékelésben a CT alkalmasabb.
Orbita, arckoponya, fej-nyaki MR-vizsgálatok fordulnak elő a gyakorlatban, melyek végzése során multiszekvenciális mérések történnek: A T1- és T2-súlyozott szekvenciák mellett általában zsírelnyomásos, ill. iv. kontrasztdúsított T1-súlyozott mérésekre kerülhet sor, melyek a vizsgálati kérdéstől függően típusos síkokban történhetnek, így e téren különösen fontos a klinikus-radiológus konzultáció.
Koponya vagy belsőfül MR-vizsgálat során a kisagy-híd szögleti folyamatok igen jól ábrázolhatók.
Nyaki MR-angiográfia többféle módszer gyűjtőneve. A nyaki erekről iv. kontrasztdúsított módszerrel a CT-vizsgálathoz hasonló módon, vagy kontrasztanyag adása nélkül, ún. fáziskontraszt technikával történhet adatgyűjtés.

11.3.6. Izotóp-vizsgálat

A pajzsmirigy szcintigráfia – mint a tájék leggyakoribb izotóp vizsgálata – jódtartalmú radiofarmakon alkalmazásával történik. A pajzsmirigy metabolikus (hormontermelő) működésével analóg funkcionális információ kapható. Bizonyos dagantok meleg göbként, gyakrabban hideg göbként jelentkezhetnek, míg a parenchymát diszlokáló, kiszorító cystosus folyamatok hideg göbként jelentkezhetek.
A mellékpajzsmirigy szcintigráfia a változatosabb elhelyezkedésű mellékpajzsmirigy lokalizálásában és kórfolyamatainak kimutatásban alkalmazható. A nyálmirigyek funkcionalitása is vizsgálható izotópos módszerekkel.
A PET, ill. napjainkban már hybrid módszerként CT-vel (esetleg MR-rel) kombinálva: PET-CT-ként alkalmazott vizsgálati módszer FDG /fluoro-deoxi-glukóz, jelölt molekula/ dúsító folyamatok lokalizációját mutatja a CT morfológiai részletgazdagságával, így a módszer metabolikus és morfológiai információt is nyújt. Alkalmazási területe gyulladásokban, de elsősorban térfoglaló folyamatokban, primer tumor keresésben, ill. onkológiai kezelési terv felállításához távoli áttétek, esetleges második primer tumor felkutatásában nyújthat segítséget.

11.4. Vizsgálómódszerek régiók szerinti

11.4.1. Koponyabázis

A koponyabázist, az azt magában foglaló sellát és parasellaris régiót az intracranialis scalai kapcsolataik szerint oszthatjuk fel: elülső, középső és hátsó scalai eltérések vizsgálhatók.
A kétirányú koponya röntgen felvétel, valamint a kivetített pyramis-csúcs felvétel nagyobb, diszlokációval járó törések kimutatásában segíthet, azonban az intracranialis szövődmények kizárására nem alkalmas, így jelentősége csökken.
A koponyabázis CT-vizsgálata natívan a csontos szerkezet értékelésében trauma, ill. tumoros destrukció esetén alkalmazható rendszerint koponya CT-vizsgálat vagy fej-nyaki CT-vizsgálat részeként.
A koponyabázis MR-vizsgálatát rendszerint koponya MR-, vagy fej-nyaki MR-vizsgálat keretében végezzük natív és iv. kontrasztdúsított szekvenciákkal egyaránt gyulladásos folyamatok és tumoros lágyrész-propagáció kérdésében.
Statikus CT- és MR-vizsgálatok mellett dinamikus, ún. perfúziós mérések is történhetnek a sella és hypophysis képalkotó vizsgálatában.
Izotóp-, ill. PET-CT-vizsgálat tumoros folyamatokban, csontáttétek keresésében javasolt.

11.4.2. Halántékcsont

A koponyabázis legösszetettebb csontja a halántékcsont. Funkcionális és klinikai szempontból főként az itt elhelyezkedő külső-, közép- és belsőfül eltérései vizsgálandók. A hallás, egyensúlyérzés rendszerén kívül a nervus facialis, valamint az art. carotis interna is áthalad rajta, továbbá szoros összefüggés van a v. jugularis interna,valamint vénás sinusok és idegfonatok között. Közvetlen kapcsolat áll fent az epipharynx és dobüreg között. A kórfolyamatok a középső és hátsó scala felé is terjedhetnek a közeli anatómiai helyzet miatt. Az igen bonyolult felépítésű csontrendszeren belül légtartó (dobüreg, sejtrendszer) és folyadéktartó (labyrinthus, cochlea) területek is megtalálhatóak, melyek igen összetetté teszik a vizsgálatok tervezését.
A hagyományos fülészeti röntgen-vizsgálatok (Schüller, Stenvers, Mayer) helyét egyre több helyen veszi át a CT és az MR, azonban a mastoid sejtrendszer fedettségének, durvább csontdestrukciónak megítélésére a szakrendelői napi gyakorlatban még alkalmazott.
Az os temporale HRCT-vizsgálat a finom csontszerkezet véleményezésére igen alkalmas, beleértve a hallócsontok értékelését is különösen cholesteatomás krónikus gyulladásos esetekben. Emellett a légtartó sejtek, üregek állapota is felmérhető. A középfül folyamatok nagy részében – daganatok kivételével – az MR-nél szenzitívebb. Ideális például különböző hátterű vezetéses halláscsökkenések, otosclerosis, diabeteses betegek malignus otitis externájának vizsgálatában, műtét előtti tervezésben. Hátránya a jelentősebb sugárterhelés – főként gyermekek esetén –, mely különösen a szemlencsét érinti. További korlátja az üregkitöltöttséget okozó hypodenz struktúrák közötti differenciálás igen szegényes volta. Nem megfelelő az intracranialis szövődmények kimutatására sem. Technikai okból iv. kontrasztanyagos vizsgálatok végzésére nem alkalmas.
A belső fül MR-vizsgálata a lágyrészfolyamatok, nyálkahártya-megvastagodások, ill. folyadékfelszaporodás differenciálására a CT-nél alkalmasabb módszer. Gyulladásos vagy tumoros folyamatokban a halántékcsonton túlterjedő, esetleg extra- vagy intracranialis manifesztációkban, szövődményekben is alkalmazható. Krónikus otitis akut fellángolásában például kiemelt jelentőségű sinus thrombosis, továbbá epiduralis vagy cerebralis abscessus kizárására.
A kisagy-híd szöglet vizsgálata e vizsgálat részeként, de koponya MR-vizsgálat során speciális – vékonyszeletes T2-súlyozott – szekvencia alkalmazásával is elvégezhető sensorineuralis halláscsökkenés gyanújában. Ilyenkor iv. kontrasztdúsított mérésre is szükség lehet. A belső hallójáratban elhelyezkedő, ún acusticus neurinoma e módszerrel vizsgálható, a korábban tárgyalt HRCT erre nem alkalmas.
Megjegyzendő azonban, hogy egy-egy bonyolult fülészeti eset szakvéleményezésében mindkét modalitás nyújtotta információra szükség lehet.

11.4.3. Arckoponya (orbita és orrmelléküregek)

11.4.3.1. Orbita

A fej-nyaki régión belül az orbita egy jól körülhatárolható anatómiai egység. Csontos falai, és fissuráin, foramenein átlépő képletei, valamint a környező intracranialis térrel, paranasalis sinusokkal való szoros kapcsolata, illetve szemünk, mint érzékszervünk jelenléte teszi kiemelten fontos tájékká.
A kórfolyamatok korai felismerése a látásvesztés elkerülése, ill az intracranialis terjedés, esetleg sinus cavernosus thrombosis kialakulásának megelőzése miatt különös fontosságú.
Az orbita röntgen-felvétellel a sugárfogó idegentestek, ill. orbitafali nagyobb törések kimutatása lehetséges, azonban a CT térhódítása miatt ez háttérbe szorult.
Az orbita/ bulbus ultrahang döntően a szemészek által alkalmazott vizsgálómódszer. A peribulbaris, mély retrobulbaris folyamatok kimutatásában azonban korlátozott képességű.
Az orbita CT-vizsgálat sürgősségi helyzetekben ma már elérhető, traumában elsődlegesen választandó. Kis, diszlokációval nem járó csonttörések is kimutathatók általa. A nagy sugárelnyelésű idegentestek orbitalis, esetleg intracranialis elhelyezkedése jól meghatározható.

 
Azonban a rtg-sugarat nem, vagy rosszul elnyelő idegentestek által okozott indirekt jelek is nagy diagnosztikus segítséget jelentenek, különösen a bulbust érintő, azt perforáló sérülések esetén. Az orbita egyéb lokalizációjú tumorai, vagy más régióból történő ráterjedés esetén a csontos destrukció kimutatására szintén CT alkalmazható.
Az orbita MR-vizsgálat speciális orbita tekercs alkalmazásával igen jó kontrasztot ad a lágyrészeltérések (gyulladások, tumorok) diagnosztikájában. Kiemelkedő fontosságú például neuritis retrobulbaris esetén.
Térfoglaló folyamatok intrabulbaris lokalizációjában bulbus UH-vizsgálat mellett, esetleg nagy felbontású, speciális tekercs alkalmazásával végezhető MR-vizsgálat.
A kórfolyamat pontos megítélésekor külön figyelmet kell fordítani az intra- vagy extraconalis lokalizáció meghatározására, továbbá a sinus cavernosus érintettségére.
A traumán kívüli folyamatok túlnyomó többségében CT és MR-vizsgálatok során kontrasztanyag iv. beadására van szükség, így a kontrasztanyagadás megfontolásai mérvadóak.

11.4.3.2. Orrmelléküregek

Az orrjáratok, a páros arcüreg, a frontalis sinus, a rostasejtek, valamint az iköböl bonyolult anatómiai-funkcionális egységet képez. A napi gyakorlatban a paranasalis sinusok légtartalmának véleményezésén túl a ventillációt befolyásoló faktorok: septum deviatio, illetve az ún. ostiomeatalis komplex (OMC) anatómiai részletei is vizsgálhatók. Az OMC részei a concha nasalis media, az infundibulum ethmoidale, a bulla ethmoidalis, a processus uncinatus. Számos anatómiai variációjuk ismert, melyek a középső orrjáratnak és környezetének: a sinus maxillarisnak, rostasejteknek és sinus frontalisnak szellőzésében meghatározók.
A orrmelléküreg (arckoponya) röntgen-felvétel (OMÜ) a szakrendelői gyakorlatban alapvizsgálatnak számít, a légtartósági viszonyok értékelésében főként az arcüreg és homloküreg vonatkozásában informatív. Heveny orrmelléküreg gyulladásban, különösen gyermekek esetén ritkán alkalmazott, mivel e kórfolyamatok klinikailag diagnosztizálandók. Visszatérő gyulladásban, orrdugulásban a felvétel alapján eldönthető, van-e szükség további képalkotó vizsgálatra. Trauma esetén csupán nagyobb csontos eltérések kimutatásában megbízható. A felvételen az arckoponya elülső részei mellett azonban a nyaki gerinc bizonyos szakasza, meghosszabbodott processus styloideus, esetleg sugárfogó idegentest ábrázolódhat. Kérdéses esetekben CT vizsgálat indokolt.
Az orrmelléküreg (arckoponya) CT-vizsgálata a komplikáltabb, recidív folyamatok hátterének értékelésre alkalmas. Natív sorozattal a légtartalom, a folyadéknívó, az igen vékony csontlemezek és az esetleges csontdestrukció is jól ábrázolódnak. Részletes értékelés adható az OMC anatómiáról, mely műtéti tervezéshez szükséges. Baleseti sérülésben a vékony csontlemezek, az ún. naso-orbito-ethmoidalis (NOE) egység sokkal részletgazdagabb, alaposabb vizsgálata lehetséges. Kiválóan alkalmas a szomszédos kompartmentek érintettségének megállapítására is. Térfoglaló folyamat gyanúja esetén ugyan iv. kontrasztanyag adásával a lágyrészképlet morfológia alaposabban értékelhető, mégis ilyen esetben ideálisabb az arckoponya MR-vizsgálata. Nem elhanyagolandó a szemlencse sugárérzékenysége.
Az arckoponya MR kóros lágyrészterime, igen masszív paranasalis sinus kitöltöttség esetén alkalmazandó. Iv. kontrasztanyag adásával kiegészíthető, mely további értékelést tesz lehetővé.

11.4.4. Nyak

11.4.4.1- Suprahyoidalis (SH) kompartmentek

A fej-nyaki régió talán legösszetettebb területe a nyelvcsont szintje feletti kompartmentrendszer. Vizsgálata igen komplex, emiatt nagy jelentősége van a kezelőorvos és radiológus előzetes megbeszélésének, mely az optimális vizsgálattervezést teszi lehetővé.
Az arckoponya röntgen felvétele a suprahyoidalis nyaki eltérésekben igen kevés indikációval bír. Az orbita, valamint melléküregek vizsgálati indikációi ki is merítik alkalmazhatóságát. A felvételen az arckoponya elülső részei mellett azonban a nyaki gerinc bizonyos szakasza, meghosszabbodott processus styloideus, esetleg sugárfogó idegentest ábrázolódhat. Kérdéses esetekben CT vizsgálat indokolt.
A szájfenék ultrahang vizsgálata a csontos felszínig teszi lehetővé a vizsgálatot, így a mélyebb kompartmentek, például a parapharyngealis tér nagy része, a masticator tér ramus mandibulae mögötti részei, a retropharyngealis és mély parotis tér nem ábrázolhatók. Duzzanatok, csomók, gyulladások gyanújában ideális első vizsgálati módszer, kontraindikációval gyakorlatilag nem rendelkezik. Nyirokcsomók értékelésére, cystosus-solid folyamatok differenciálására igen jó. Doppler-vizsgálat keretében az erek értékelésére szűkület, thrombosis vonatkozásában alkalmas.A nyálmirigyek közül a submandibularis, a sublingualis mirigy és a parotis felszíni lebenyrészei jól vizsgálhatók. Méretbeni eltérésük, szerkezetük, kivezetőcső-tágulatuk, továbbá esetleges kövek, állományi gócok jelenléte jól megítélhető. A parotis mély lebenyrészletében előforduló körülírt képlet szeletképalkotóval vizsgálandó. Az ultrahang kiválóan alkalmas tűbiopsiás mintavétel vezérlésére is.
Az arckoponya CT-vizsgálata elvégezhető az SH eltérések előfordulásakor. Bár e területen szeletképalkotói vonatkozásban elsődleges szerepe az MR-nek van. Az összetett lágyrészanatómia miatt natív és iv. kontrasztanyagos mérések is szükségesek. Heveny gyulladásos folyamatok, baleseti sérülések esetén indokoltak. Térfoglaló folyamatokban – amennyiben MR-vizsgálatra nincsen mód – kisebb szenzitivitással alkalmazhatók, viszont ez esetben a teljes fej-nyaki régió leképezendő az áttétfolyamat lehetősége miatt.
Az arckoponya MR-vizsgálata – szintén teljes fej-nyaki regionális kiterjesztés mérlegelése mellett – térfoglaló folyamatokban javallt. A régió malignus daganatainak kb. 90 %-át az el nem szarusodó laphámrák teszi ki. Emellett –főként nyáktermelő hámokban – az adenocarcinoma előfordulása jellemző. Kisebb számban nagy- és kisnyálmirigyek (Warthin-tu), valamint ér- és idegi eredetű folyamatok (esthesioneuroblastoma) alakulhatnak ki.
Izotóp-vizsgálatra elsősorban a nagy nyálmirigyek gyulladásos folyamataiban kerülhet sor.

11.4.4.2. Infrahyoidalis (IH) kompartmentek

A nyelvcsont szintje alatti régióban a gerincen és a nyelvcsonton kívül csontos struktúra nem található. A nyaki zsigerek, az emésztő- és légzőrendszer sokféle kórfolyamat kialakulására adnak lehetőséget.
Nyaki gerinc kétirányú röntgen vizsgálata a gerinc csontos eltéréseit mutatja. Fejfájás, szédülés, minor trauma esetén kerül sor. Vállba, karba sugárzó fájdalom, karzsibbadás esetén további ún. foramen felvétel is készülhet a forament szűkítő degeneratív folyamat, esetleges nyaki borda vizsgálatára.
Trachea légsáv felvétel felső légúti szűkület, stridor, pajzsmirigy megnagyobbodás esetén indokolt, mely nyelés röntgen vizsgálattal egészülhet ki. Jól ábrázolódik a légcső és nyelőcső esetleges dislokációja, szűkülete.
Nyelés röntgen vizsgálat fentiek mellett garat- és gége tumor gyanújakor is készül. A garat kontúregyenetlensége, kirágottsága, esetleges nyelési akadályozottság utalhat a térfoglaló folyamat jelenlétére.
Nyaki UH vizsgálat az arckoponya és szájfenék vizsgálatával együttesen is történhet (fej-nyaki UH). A „csontok nélküli” lágyrészkörnyezet ideális a vizsgálathoz. Nyaki duzzanat, pajzsmirigy megnagyobbodás, rekedtség, nyelési panasz esetén első vizsgálatként is történhet. Előnye, hogy gyorsan hozzáférhető, a vizsgálat során többsíkú, és valós idejű leképezésre is mód nyílik. Egy eltérés solid-cystosus jellegének megállapítására, valamint egy gyulladásos folyamat beolvadása kérdésében elsődlegesen választandó. Ilyen eltérés lehet például lateralis nyaki cysta (az egyes kopoltyúívek és garattasakok maradványaiként). A garat és gége térfoglaló folyamatai alkalmanként UH-val is láthatók, jellemző módon azonban a másodlagosan megjelenő nyirokcsomó duzzanat hívja fel rájuk a figyelmet. Ha egy nyirokcsomó kerekdeddé válik, rövidebbik átmérője > 10mm, hilusa eltűnik, áttétfolyamatra mindig gondolni kell. Megjegyzendő azonban, hogy a nyirokcsomók megnagyobbodása főként gyermekekben a azonban elsősorban gyulladásra utal (lymphadenitis).

 
Tekintettel a pajzsmirigy felületes elhelyezkedésére ultrahang-vizsgálatra szintén ideális. A lebenyek, isthmus méretének, belszerkezetének, esetleges gócok, göbök meglétének kérdésében választ kaphatunk.
UH-vezérelt finomtűbiopsia (FNAB) a fenti eltérések mindegyikében történhet. A kórfolyamatok cytológiai szintű értékelésére nyílik mód ezáltal.
CT-, vagy MR-vizsgálat indikációi az IH nyaki területen a lágyrészek vonatkozásában közel megegyezők. CT esetében előny a vizsgálat rövidsége, a gége és garat mozgási műtermékeinek minimálisra korlátozhatósága. Hátrány a sugárterhelés (különösen a pajzsmirigy esetében), valamint a vállöv szintjében a csontok, ill. kontrasztanyag alkalmazása esetén a beáramló, nagy koncentrációjú kontrasztanyag okozta műtermék. Emiatt a mellkasbemenetben az MR választandó elsőként.Az MR-vizsgálat tovább tarthat, így a nyelés mozgási műtermékeket okozhat. A lágyrészek kontrasztdifferenciálása a CT-nél azonban sokkal jobb.
A garat- és gégetumorok vizsgálatában a pontos kiterjedés megállapítására, valamint staging vizsgálatra alkalmazható.
Pajzsmirigy-szcintigráfia funkcionális vizsgálatra ad lehetőséget. Meleg göb elsősorban adenomára, hideg göb cystára, esetleg malignus folyamatra utalhat. Retrosternalisan a mediastinumba terjedő struma is kimutatható. A mellékpajzsmirigy-szcintigráfia hyperparathyreosisban segíthet az adenoma lokalizálásban különösen dystopiás mellékpajzsmirigy esetén.

11.5. Összefoglalva, útravalóul:

A fej-nyaki régió összetett kompartmentális anatómiájának, valamint az egyes alrégiókban elhelyezkedő anatómiai struktúrák pathológiás elváltozásainak ismerete, továbbá a tájékon alkalmazható számos képalkotó modalitás képességének és indikációs körének biztos tudása képessé teszik az általános orvost a zajló kórfolyamatok felismerésére, és időben a megfelelő terápiás lépés megtételére. Ezzel képességet nyernek a páciens sorsának felkészült irányítására.