Renográfia

A szervezetbe juttatott radiofarmakont a vese kiválasztja, majd a vizelettel együtt a hólyagba kerül. A nem megfelelő kiválasztásnak több oka lehet, hogy csak néhányat említsünk: rossz a vese vérellátása, nem jól működik a vese kiválasztó funkciója, vizelet elfolyási akadály (pl. vesekő vagy más térszűkítő folyamat). Ez utóbbi két probléma vizsgálható renográfiával. A hagyományos renográfia esetén álló detektorokat alkalmaztak, újabban ez a módszer háttérbe szorult a kamerával végzett renográfia mellett.

A felvételi idő alatt a beteg a függőleges helyzetbe forgatott kamera előtt ül.
A folyamatot zavarja a háttér aktivitás, ezért a vesén, és a hólyagon kívül olyan területet is ki szoktak jelölni, amely a folyamat szempontjából háttérként viselkedik.

 
CPS (Count per Second) a másodpercenkénti, CPM (Count per Minute) a percenkénti beütés számot jelenti.

A kijelölt területekhez úgynevezett idő-aktivitás görbe készül. Ennek két módja is van: a ROI-k fölötti teljes és a pixelenkénti átlagos aktivitás alapján. Mindkét módszernek van előnyös és hátrányos oldala. Ha a teljes aktivitás alapján készült a görbe, akkor jól látszik, milyen mértékben vesz részt a kiválasztásban a két vese, ez alapján eldönthető, hogy egy súlyosan beteg vesét eltávolítva a másik el tudja-e látni a kiválasztást, de ha az egyik vese lényegesen kisebb, mint a másik, akkor nehéz megítélni, hogy a kisebb vese a méretének megfelelően vesz-e részt a kiválasztásban. Pixelenkénti átlag alapján készült görbék esetén a helyzet fordított. Nem jól látszik, hogy melyik vese milyen mértékben vesz részt a kiválasztásban, de jól megítélhető, hogy a kisebb vese megfelelően működik-e.

A görbéken általában háttér levonást szokás alkalmazni. Pixelenkénti átlag alapján készült görbék esetén ez a háttér görbe kivonása a többi görbéből, majd az esetleg negatív értékek 0-val való helyettesítése. Ha a görbék a teljes aktivitás alapján készültek, akkor figyelembe kell venni a ROI-k területét is. Ha T jelzi a ROI, T_BG a háttér területét, G a görbe, G_BG a háttér görbe értékét, akkor a G_C háttér korrigált görbe: G_C = G - G_BG T / T_BG.

Az orvos számára fontos kvantitatív jellemzők:
T_max: a görbe maximális értékéhez tartozó idő.
Index: a görbe integrálja a maximum eléréséig.
T_1/2: a görbe leszálló szárához tartozó felezési idő. Ennek megállapításához exponenciális függvényt kell illeszteni a vese fölött készült görbe leszálló ágához.

 

Clearance (tisztulás, klírensz)

A klírensz az időegység alatt ürített, a plazmakoncentráció egységére vonatkoztatott anyagmennyiség. Ha U az 1 ml vizeletben, P az 1 ml plazmában foglalt anyagmennyiség és V az időegység alatt ürített vizeletmennyiség, akkor a C klírensz:

C = U V / P ml/min

A klírensz érték azt mondja meg, hogy bizonyos anyag (alkohol, kábítószer, …) milyen sebességgel ürül ki a szervezetből. Ennek meghatározásához aktivitás méréseket kell végezni kamerán és üreges mérőhelyen is.

Mivel a szükséges méréseket különböző időpontokban végezzük, az összes mérési eredményen bomlás korrekciót kell végrehajtani. A bomlás korrekcióval kapott érték ugyanaz, mintha az összes mérést a t = 0 időpontban végeztük volna. Ha a t = t₁ időpontban mért aktivitás N₁, akkor a bomlástörvény alapján N₁ = N₀ 0,5^{t1 / T1/2}, ahol N₀ az az aktivitás, amit a t = 0 időpontban mértük volna. Innen N₀ = N₁ 0,5^{- t1 / T1/2} = N₁ 2^{t1 / T1/2}. A továbbiakban aktivitáson a bomlás korrigált aktivitást értjük.

A teli fecskendő aktivitását megmérjük a kamerán: C₀, ezután az aktivitás kb. felét lombikba fecskendezzük, a megmaradt aktivitás is megmérjük a kamerán: C₁, a lombikba fecskendezett aktivitást D ml-re hígítjuk, majd ennek 1 ml-ének aktivitását megmérjük az üreges mérőhelyen.

A maradék aktivitást beadva valamilyen vizsgálatot végezhetünk, pl. renográfiát.

A vizsgálat végeztével, a kamerával lemérjük az üres fecskendő aktivitását.

A továbbiakban azt fogjuk meghatározni, hogy mennyinek mértük volna az üreges mérőhelyen a betegnek beadott Ba aktivitást. A teljes standard St aktivitása St = D * S. Ba-t a kamerán (C₁-C₂)-nek, St-t pedig (C₀-C₁)-nek mértük, tehát fölírható a Ba:(C₁-C₂) = St:(C₀-C₁) aránypár. Innen Ba = D * S * (C₁-C₂) / (C₀-C₁).

A plazma koncentrációját elméletileg A₀e^{-k t} alakú függvény írja le, de nem ismerjük sem A₀-t, sem k-t. Ezek meghatározásához a t₁ és t₂ időpontban vért veszünk a betegtől, és az üreges mérőhelyen meghatározzuk a plazma 1 ml-ének A₁ és A₂ aktivitását, ezeket az értékeket behelyettesítve és véve a két egyenlet logaritmusát, kapunk:

ln((A₁) = ln((A₁) - kt₁ és
ln((A₂) = ln((A₁) - kt₂

véve a két egyenlet különbségét, átrendezve kapjuk:
k = ((ln(A₁) - ln(A₂ ) / ((t₂ - t₁).

k ismeretében A₀ meghatározható: A₀ = A₁e^kt.

Azt a teret, ahol a beadott aktivitás eloszlik (a keringő plazma) megoszlási térnek nevezzük, ennek a térfogata: V = Ba / A₀ , a klírensz pedig: C = V * k ml.

Ha V ismert (más mérésekből ismert lehet), akkor a Ba = A₀ * V összefüggés alapján a vérplazma alkohol, kábítószer, … koncentrációjának két időpontban történő utólagos mérésével meghatározható, hogy egy adott időpontban mekkora volt a vér alkohol, kábítószer, … tartalma és koncentrációja.
Megjegyzés: Láthattuk, hogy a klírensz meghatározásához nem volt szükség a renográfia végrehajtására, de beadásra került a radiofarmakon, így a beteg számára a vizsgálat elvégzése nem jelet többlet sugárterhelést. Manapság a klírensz számolást, kiértékelést a renográfiával együtt képi alapú támogatással végezik, így meghatározva a vese komplett farmako-kinetikai analízisét (^99mTcMAG3 Bubeck módszer TER meghatározás, lásd 16.ábra). [4] [5]

---