Planáris leképezés lineáris rendszerként
(Légrády Dávid)
A planáris leképezés felírható lineáris rendszerként a következőképpen. A részecskék forrását helyezzük az origóba (lásd ábra), a z tengely mentén pedig helyezzünk el 1-1 síkot a leképezendő objektumnak és a detektornak. Tekintsük most a h forráseloszlást, a leképezendő f objektum áteresztőképességét és a detektoron kialakult g képet 2D objektumnak, hogy a 3D projekciók alapvető vetítési tulajdonságait elemei szerint is vizsgálhassuk.
A detektorsíkra merőlegesen haladó részecskék árama ekkor:
ds a vonalmenti integrált jelenti. Az integrált az eddig alkalmazott nomenklatúra helyett a nagyítási faktorok jobb kimutathatósága érdekében a z tengely menti távolságot a síkok távolságával írjuk fel. A hasonló háromszögekkel:
Átrendezve:
Jelöljük M-mel a következő kifejezést:
Behelyettesítve és átrendezve láthatjuk, hogy ez
azaz a detektoron kapott koordináta kifejezhető, mint az objektum-koordináta M-szerese, tehát M-et hívhatjuk a nagyításnak. Ugyanezzel a logikával (M-1) a forrás nagyítása, negatív előjele pedig arra utal, hogy a forrás képe fordított lesz a detektorfelületen. A továbbiakban hanyagoljuk el a koszinuszos tagot, jogosan tesszük, ha kellően kicsi a hozzátartozó szög.
Térjünk át új integrálási változókra:
mellyel tulajdonképpen a detektorsíkra vetített koordináták szerinti integrálásra térünk át. Tehát:
Azaz a planáris vetítés felírható konvolúciós formában:
Példa: pinhole kollimátor (camera obscura)
Ha a leképező objektum áteresztőképessége pontszerű:
Behelyettesítve:
azaz, ha a leképező objektumunk pontszerű, a kialakult kép a forrás fordított, és nagyított képe.
Ezzel a formalizmussal a forrás, a tárgy és a detektor átvitelét is modellezhetjük, Fourier-tartományban természetesen szorzatként. Ha a planáris leképezések térbeli objektumok leképezései, a nagyítási faktor szerint is integrálnunk kell, ez a szemléletes képe a nagyítás változása figyelembevételének kiterjedt testek projekcióinál.