Minőségbiztosítás az IMRT-s kezeléseknél
Az IMRT-s kezelések minőségbiztosítása (QA) sok szempontból különbözik a 3D-CRT-nél megszokottaktól. A tervezés bonyolultsága és a megvalósítás komplex volta szükségessé teszi a sokkal alaposabb és részletesebb QA lépéseket. Mivel az IMRT-s mezők gyakran tartalmaznak kis mezőszegmenseket alacsony monitoregységekkel, a kis mezőknek a modellezése és számolási pontossága nagymértékben befolyásolja a végső terv pontosságát. Ezért külön figyelmet kell szentelni a megszokottaknál kisebb mezők (1 -2 cm) ellenőrzésére, beleértve a mélydózisokat, dózisprofilokat és monitoregységeket. A mezőszegmensek gyakran a fősugártól távol helyezkednek el, ezért az ellenőrzéseket ki kell terjeszteni az ilyen geometriákra is.
Az IMRT-s dózisterv bonyolultsága miatt nem elegendő csupán egy pontban végezni az ellenőrzést. Kétdimenziós dózismérő eszközökkel (film, 2D-s detektor mátrix (1. ábra)) egy adott síkban lehet méréssel ellenőrizni a dóziseloszlást. Ehhez speciális fantomokat fejlesztettek ki, melyekben az egyedi mezők vagy az összes mező eredő dóziseloszlását lehet méréssel meghatározni. A tervezőrendszerrel a fantomra át lehet másolni a beteg teljes IMRT-s tervét a mezőkonfigurációkkal és dóziselőírással, majd a fantomban az adott síkban kiszámoljuk a dóziseloszlást. A számolt dózisértékeket a detektorok elrendezésének megfelelő mátrixpontokban exportáljuk, amit a mérési adatokkal majd kvantitatívan összehasonlítunk. Ezt követően a beteg besugárzási tervének megfelelően a fantomot a detektorrendszerrel együtt besugarazzuk
(2. ábra). A mért és számolt adatokat importáljuk a dózisértékelő szoftverbe, ahol elvégezzük az összehasonlítást. A monitoregység számolás pontosságát legegyszerűbben egy ionizációs kamrával egy adott pontban végzett méréssel ellenőrizhetjük. Ezt a pontot célszerű olyan régióban felvenni, ahol a dóziseloszlás homogén. A mérési elv ugyanaz, mint a korábban ismertetett módszer, és ekkor használható hasáb alakú vízekvivalens fantom, amit a mezőkkel egyenként besugarazunk, miközben mérjük az elnyelt dózist. Természetesen ezzel a módszerrel nem tudjuk ellenőrizni azokat a szegmenseket, melyek távol esnek a kiválasztott ponttól, és ezért nem adnak oda dózisjárulékot. Ezért mindenképpen javasolt valamilyen 2D-s detektor használata, amivel az összes szegmens dózisa ellenőrizhető (3. ábra). A mérést lehet minden mezőre külön-külön végezni, vagy a teljes terv leadásával az összegzett dóziseloszlást is meg lehet határozni az adott síkban.