Lineáris gyorsító minőségellenőrzése-minőségbiztosítása

Szerző: Dr. Polgár István

 
Az 50-es évekbeli megjelenésük óta a lineáris gyorsítók jelentős fejlődésen mentek át. A fékezési röntgen és az elektron üzemmód között a készülék átváltása teljesen automatikus, ami jelenősen csökkenti a nem megfelelő sugárminőséggel történő kezelés kockázatát. A technikai előnyök, mint a reteszek széleskörű alkalmazása biztosítja, hogy a modern lineáris gyorsítók sokkal biztonságosabbak legyenek, mint a korábbi készülékek. Mégis, bár a készülékek általában biztonságosabbak, a készülékhibák a kezelések pontatlanságát okozhatják.
Az itt ismertetendő vizsgálatok közül sok részletesen le van írva a Lineáris gyorsítók üzembe helyezésével és minőségbiztosításával foglalkozó jelentésben: IPSM Report 54 (1988). on the Commissioning and Quality Assurance of Linear Accelerators. A hangsúly a folyamatos minőségellenőrző eljárásokon van.
Mivel az ellenőrzéseket különböző gyakorisággal kell elvégezni, részletes éves minőségellenőrző programot célszerű alkotni, hogy a ritkábban elvégzendő ellenőrzéseket megfelelő időben végezzük el. Néhány esetben előnyös lehet az egymáshoz hasonló tulajdonságok ellenőrzését forgó rendszerben elvégezni. Így a rendszer közös részeinek ellenőrzése gyakoribb, mintha az összes vizsgálatot együtt végezzük el.

Felelősség

 
A minőségellenőrzés jogi felelőssége az orvosfizikusé, akinek össze kell hangolnia a különböző csoportok által elvégzett minőségellenőrző vizsgálatokat. Neki kell értelmeznie az eltéréseket abból a szempontból, hogy milyen a kezelésre gyakorolt hatásuk, és megfelelő tanácsot kell adnia az orvosnak. Gyakran ellentmondás áll fenn aközött, hogy a beteget kell-e kezelni, vagy a készülék hibáját kell-e megoldani. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a kezelés kihagyása – különösen gyorsan növő daganatoknál – káros hatással van a beteg sorsára (Hendry et al 1996, RCR 1996), és jobb megengedni a kezelést az optimálistól eltérő nyalábbal, mint megszakítani a beteg kezelését. A sugárterapeutát ilyen esetekben teljesen be kell vonni a követendő eljárás meghatározásába.
A terápiás asszisztenseknek – mint a készülék rendszeres használóinak – mindig tisztában kell lenniük a készülék teljesítő képességével és a készülék minden gondjával. Ezért őket is be kell vonni a QC programba, hogy napról napra meglegyen a bizalmuk az általuk használt készülékben. Gyakran a terápiás asszisztensek végzik a napi állandósági vizsgálatokat a funkcionális biztonsági ellenőrzésekkel együtt. Más vizsgálatokat az orvosfizikusok, vagy – ha van ilyen – a melléjük beosztott technikusok végzik. Az orvosfizikusnak kell összehangolnia a QC programban résztvevő különböző csoportokat. Ha ez nem oldható meg, a fizikai minőségellenőrző programot azzal a feltevéssel kell megállapítani, hogy semmilyen más ellenőrzést nem végeznek. Lényeges, hogy mikor a lineáris gyorsítón munkálatokat végeznek, megfelelően minősített fizikusnak kell eldöntenie, hogy a készülék klinikai használatba vehető-e. Ezen a szabályon lehet enyhíteni, ha a munka tisztán mechanikai természetű, de ahol az alapértéktől eltérés tapasztalható, konzultálni kell a fizikussal. A lineáris gyorsítók sokrétű természete miatt e szabály alkalmazása talán fontosabb, mint más készülékeknél. A karbantartás kérdésének hasznos tárgyalását adja Colligan és Mills (1997).
Itt kell megemlíteni, hogy hazánkban – sajnos – a minimál követelményekre vonatkozó hatályos rendelet ellenére is kívánnivalót hagy maga után a legtöbb Orvosfizikai Részleg a személyzet tekintetében. Így a QA/QC vizsgálatok rendszeres elvégzése nemegyszer konfliktusokkal is jár.

Tűréshatárok

 
A beállítás- és dozimetriai ellenőrzések eredményeit bizonyos követelményekkel kell összehasonlítani, melyek alapján eldönthető, hogy – amennyiben kell – milyen lépéseket kell tenni. E követelményeket világosan meg kell állapítani a részleg protokolljaiban. Rutin minőségellenőrzés végezhető akkor, ha a beállításokhoz nem alkalmas kivonni a készüléket a szolgálatból. Ezért megfelelő ’beavatkozási szintet’ kell meghatározni, amelynél a készüléket a szolgálatból ki kell venni. Ez megegyezhet a gyártó által meghatározott tűréshatárral, vagy néhány esetben nagyobb mozgástér engedhető meg. A ’beavatkozási szintet’ a végrehajtandó kezelések típusa szerint helyileg kell meghatározni. Ugyancsak tűréshatár állapítható meg arra, hogy mi hiba, és mi az, ami elfogadható a karbantartás befejezésekor. Az egyedi paraméter beállításának azonban jobbnak kell lennie a tűréshatárnál.
A tűréshatár megállapításánál szem előtt kell tartani, hogy a gyártó által megadott műszaki adatok a készüléktervezés tűréshatára. Ennek ellenére előírhatók szorosabb tűréshatárok, ami valószínűleg a gazdaságosan indokoltnál gyakoribb megelőző karbantartást jelenthet. E dokumentumban ajánlott tűréshatárokat adunk meg. Ezek olyan dokumentumokon alapulnak, mint az IEC Publication 977 (1989b) és a WHO 1988, bár fel kell ismerni, hogy az IEC specifikáció közzétett szabvány, és a benne szereplő adatok ’útmutatók az elvárható értékekhez’. Az Európai Közösség szabványokat határozott meg, amelyeknek meg kell felelnie az összes készüléknek (European Commission 1997). Ezek az adatok találhatók az 1 táblázatban. (A kalibrációra és az állandóságra vonatkozó adatok jelentése nem ugyanaz, mint a könyvben másutt található adatoké. (A kalibráció a mérés és az abszolút dózis közti eltérésre vonatkozik, és az állandóság inkább a napi változásokra vonatkozik, mint az állandóság ellenőrző műszerrel végzett mérésekre, mint a 12.3 szakaszban.
Fontosabb a teljesítőképesség változását figyelni, mint az, hogy egy adott paraméter a tűréshatáron belül van-e. A mérési eredmény följegyzése jobb bizonyíték, mint kipipálni, hogy az ellenőrzést lelkiismeretesen elvégeztük. Ennek alapján megjósolhatók a jövőbeli gondok, és beavatkozhatunk, még mielőtt a beavatkozási szintet elérjük.

Az ellenőrzések szintje

 
Egy gyorsító sok funkciója gyors rutinszerű eljárással ellenőrizhető, a szigorúbb ellenőrzéseket az eseti ellenőrzésekre, vagy azonosított bajok előfordulása esetére tartalékoljuk. A gyorsellenőrzéseknek megbízhatóknak kell lenniük, hogy elkerüljük a hibás mérőműszerek miatti nem tervezett leállásokat, továbbá maguk a gyorsellenőrzésre használt műszerek is részei kell, legyenek a minőségellenőrző programnak. Több paraméterre vonatkozóan részletesen ismertetjük, hogy melyiknél elég a gyorsellenőrzés, és melyik igényel szigorúbb ellenőrzést. A 2. táblázat (2.15 szakasz) különbséget tesz a gyorsellenőrzés és az alaposabb ellenőrzés között vagy közvetlenül, vagy az ellenőrzés paragrafus számára hivatkozva.

 
1. Táblázat Elfogadhatósági kritériumok lineáris gyorsítónál (European Commission 1997)

Vizsgálat	Beavatkozási szint
Gantry és kollimátor forgás kijelzés	±1 º
Járom forgás	±0,2 º
Izocentrum átmérője	±2 mm
Forrástávolság és mezőközép jelző	±2 mm
Numerikus mezőméret kijelzés	±2 mm
Fény- és sugármező egybeesése	±2 mm
Kezelőasztal skálája	2 mm
Asztal lehajlása terhelés alatt	5 mm
Betegrögzítő berendezések (pl. öntvények, stb.)	±2 mm
Beteg beállító eszközök	±2 mm
Fénymező kijelzés – mezőméret	±2 mm
Fénymező kijelzés (denzitás-mérés)	±1 mm oldalanként
Dózis-kalibráció a referencia pontban	±3% foton, ±4% e-
Dózisteljesítmény állandósága (Kobaltágyúkra és az ortovoltos készülékekre is)	±2%
Kobaltágyú órája	±0.01
Elektron/foton nyaláb típusa Jelölje be a típust
Nyaláb homogenitás és szimmetria	±3% (foton, elektron és kobalt)
Ortovoltos nyaláb szimmetria	±6%
Ék vagy kompenzátor transzmissziós faktora	±2%
Dózismonitorozó rendszer
Pontosság	±0.5%
Linearitás	±1%
Dózisteljesítmény hatása	±2%
Stabilitás	±2%
Változás a gantry-szöggel	±3%

 

Irodalom

 
1. IPEM 81 Physics Aspects of Quality Control in Radiotherapy (Edts.: W.P.M. Mayles, R. Lake, A. McKenzie, E.M. Macaulay, H.M. Morgan, T.J. Jordan and S.K. Powley) The Institute of Physics and Engineering in Medicine. York, 1999 ISBN 0 904181 91 X

 

---