Kobaltágyú

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Képalkotás szerepe a sugárterápiában  »  Teleterápiás besugárzókészülékek  »  Kobaltágyú

Majdnem 40 éven keresztül a daganatterápia legfontosabb távolbesugárzó berendezése a kobaltágyú volt. Igaz, hogy egy időben nagy reményeket fűztek a ¹³⁷Cs sugárforráshoz is, de ez zsákutcának bizonyult.
A mesterséges radioaktív sugárforrástól aránylag kis méretet, 1 MeV feletti γ-energiát (bőrkímélő hatás), kellően hosszú felezési időt várunk el. A ⁶⁰Co sugárforrás két γ-vonalának átlagenergiája 1,25 MeV, felezési ideje 5,28 év, az izotópból 1-2 cm átmérőjű, 3-400 TBq aktivitású sugárforrás készíthető, ami 80 cm távolságban mintegy 3 Gy/min dózisteljesítményt biztosít. A forrást a betegforgalomtól függően elegendő 5-8 évenként cserélni.
Felépítését tekintve állórészből (statív), mozgatható C-karból, az ezen elhelyezett besugárzó fejből és besugárzó (legalább forgatható és a három koordináta tengely mentén mozgatható) asztalból áll. A fej nagy tömege miatt a C-kar másik végére ellensúlyt, vagy ún. sugárfogót kell szerelni. A besugárzó fej tartalmazza a sugárforrást, a mezőhatároló blende-rendszert, és a mezőkivetítő rendszert. A készüléket kívülről külön vezérlőből lehet működtetni. Modern kobaltágyúk feje ezen kívül a fej hossztengelye körül forgatható.
A töltet ritka kivételtől eltekintve tároló helyzetben is a fejben marad. A besugárzó helyzet és a tároló helyzet között a töltet mozgatás történhet mechanikusan (pl. tolórúddal, csúszó-kuplunggal, stb.), pneumatikusan, esetleg a forrás nem mozog, hanem a nyalábot fémblokk szakítja meg. A készüléket a személyzet és a beteg biztonságának növelésére számos retesz egészíti ki.

Kobaltágyú