Klasszikus leírás
Makroszkópikus minta esetén a momentumok dinamikája klasszikusan is leírható. (A "makroszkópikus minta" ebben az esetben még jóval kisebb, mint a képalkotásnál releváns voxel méretek!) Először is megállapíthatjuk, hogy az (1) képletben definiált giromágneses arány változatlan marad. Bevezethetjük az mágnesezettséget mint a mágneses momentumok egy adott térfogatra vett összegét. Külső térben erre forgatónyomaték fog hatni:

Tudjuk továbbá, hogy a forgatónyomaték megegyezik a perdület megváltozásával:

A két kifejezést egyenlővé téve és a perdületet eliminálva a mágnesezettségre kapunk mozgásegyenletet:

Vizsgáljuk meg a létrejövő mozgást! Ha a mágnesezettség és a külső tér nem párhuzamos, akkor a mágnesezettség megváltozása merőleges mind a külső térre, mind magára a mágnesezettségre, azaz a mágnesezettség vektora egy kúp palástot söpör végig, melynek tengelye a külső tér, szögsebességgel precesszál a
tér körül. Ezt nevezzük Larmor-precessziónak.
A leírás egyszerűsítése végett térjünk át egy olyan koordinátarendszerbe, melynek tengelye azonos az eddigi (laboratóriumi rendszer)
tengelyével, és a körül
szögsebességgel forog. Ha
, akkor a forgó rendszerben a mágnesezettség áll. A forgó rendszerben fellépő tehetetlenségi erők formálisan úgy hatnak, mint egy tengely irányú,
nagyságú mágneses tér, tehát a mozgásegyenlet alakja nem változik, csak
helyett egy
effektív mágneses teret kell tekinteni.
A mozgásegyenletbe a relaxációról fent elmondottakat is beépíthetjük.


ahol az egyensúlyi mágnesezettség. A fenti képletben a transzverzális komponens relaxációjára egy külön relaxációs időt tételeztünk fel. Nyilvánvaló, hogy csak
fordulhat elő, mivel mire az egyensúlymágnesezettség felépül, a transzverzális komponenseknek el kell tűnnie. Előfordulhat azonban, hogy a transzverzális komponensek gyorsabban eltűnnek. Ez azt jelenti, hogy a precesszáló atomi momentumok koherenciája vész el. Továbbra is precesszálnak a külső tér körül, de mivel nincsenek fázisban, az eredőjük eltűnik. Ezt a folyamatot spin–spin relaxációnak nevezzük.
Mágnesesrezonancia-mérések során a sztatikus mágneses tér mellett egy kis amplitúdójú ortogonális időfüggő
mágneses teret is alkalmazunk a rendszerre, ami a mágnesezettséget kimozdítja egyensúlyi állapotából. A
tér ennek a kettőnek az eredője. Legyen a mikrohullámú tér körfrekvenciája
, és legyen cirkulárisan poláros, azaz
forogjon az (x-y) síkban! A (8) egyenleteket írjuk fel forgó koordinátarendszerben. A tengely irányú effektív teret jelölje
, a transzverzális
pedig legyen párhuzamos a forgó rendszer
tengelyével. A (8) egyenletek így a következő alakot veszik fel:



Ha a gerjesztés körfrekvenciája (a koordinátarendszer szögsebessége) megegyezik a Larmor-frekvenciával, akkor a külső tér teljesen eltűnik a forgó rendszerben, és a mágnesezettség a
gerjesztő tér körül fog precesszálni. Tehát megfelelő erősségű (
) és időtartamú (
) pulzussal a mágnesezettség tetszőleges szöggel (
) elforgatható:

A legegyszerűbb MR-kísérlet "kottáját", szekvenciáját az 1. ábra mutatja.