Klasszikus leírás
Makroszkópikus minta esetén a momentumok dinamikája klasszikusan is leírható. (A "makroszkópikus minta" ebben az esetben még jóval kisebb, mint a képalkotásnál releváns voxel méretek!) Először is megállapíthatjuk, hogy az (1) képletben definiált giromágneses arány változatlan marad. Bevezethetjük az mágnesezettséget mint a mágneses momentumok egy adott térfogatra vett összegét. Külső térben erre forgatónyomaték fog hatni:
![\bar{N}=\bar{M}\times\bar{B_{0}}](lib/equation/pictures/960b0e32a4325eba5d366769bba51534.png)
Tudjuk továbbá, hogy a forgatónyomaték megegyezik a perdület megváltozásával:
![\frac{d\bar{J}}{dt}=\bar{N}](lib/equation/pictures/74ed08a3d3fcc9aa0f30eb68e7346b9d.png)
A két kifejezést egyenlővé téve és a perdületet eliminálva a mágnesezettségre kapunk mozgásegyenletet:
![\frac{d\bar{M}}{dt}=\gamma\bar{M}\times\bar{B_{0}}](lib/equation/pictures/364691f23344aa23da8cdbcbf91bb1f8.png)
Vizsgáljuk meg a létrejövő mozgást! Ha a mágnesezettség és a külső tér nem párhuzamos, akkor a mágnesezettség megváltozása merőleges mind a külső térre, mind magára a mágnesezettségre, azaz a mágnesezettség vektora egy kúp palástot söpör végig, melynek tengelye a külső tér, szögsebességgel precesszál a
tér körül. Ezt nevezzük Larmor-precessziónak.
A leírás egyszerűsítése végett térjünk át egy olyan koordinátarendszerbe, melynek tengelye azonos az eddigi (laboratóriumi rendszer)
tengelyével, és a körül
szögsebességgel forog. Ha
, akkor a forgó rendszerben a mágnesezettség áll. A forgó rendszerben fellépő tehetetlenségi erők formálisan úgy hatnak, mint egy tengely irányú,
nagyságú mágneses tér, tehát a mozgásegyenlet alakja nem változik, csak
helyett egy
effektív mágneses teret kell tekinteni.
A mozgásegyenletbe a relaxációról fent elmondottakat is beépíthetjük.
![\frac{dM_{z}}{dt} & = & \gamma(\bar{M}\times\bar{B})_{z}+\frac{1}{T_{1}}(M_{0}-M_{z})](lib/equation/pictures/85abc8b21e4efcf1aad458d64fe223d2.png)
![\frac{dM_{\bot}}{dt} & = & \gamma(\bar{M}\times\bar{B})_{\bot}-\frac{1}{T_{2}}M_{\bot}](lib/equation/pictures/0684e44c13bd0d5f5ce6dd936acca398.png)
ahol az egyensúlyi mágnesezettség. A fenti képletben a transzverzális komponens relaxációjára egy külön relaxációs időt tételeztünk fel. Nyilvánvaló, hogy csak
fordulhat elő, mivel mire az egyensúlymágnesezettség felépül, a transzverzális komponenseknek el kell tűnnie. Előfordulhat azonban, hogy a transzverzális komponensek gyorsabban eltűnnek. Ez azt jelenti, hogy a precesszáló atomi momentumok koherenciája vész el. Továbbra is precesszálnak a külső tér körül, de mivel nincsenek fázisban, az eredőjük eltűnik. Ezt a folyamatot spin–spin relaxációnak nevezzük.
Mágnesesrezonancia-mérések során a sztatikus mágneses tér mellett egy kis amplitúdójú ortogonális időfüggő
mágneses teret is alkalmazunk a rendszerre, ami a mágnesezettséget kimozdítja egyensúlyi állapotából. A
tér ennek a kettőnek az eredője. Legyen a mikrohullámú tér körfrekvenciája
, és legyen cirkulárisan poláros, azaz
forogjon az (x-y) síkban! A (8) egyenleteket írjuk fel forgó koordinátarendszerben. A tengely irányú effektív teret jelölje
, a transzverzális
pedig legyen párhuzamos a forgó rendszer
tengelyével. A (8) egyenletek így a következő alakot veszik fel:
![\frac{\textrm{d}M_{x}}{\textrm{d}t} & = & \gamma M_{y}B_{0}'-\frac{M_{x}}{T_{2}}](lib/equation/pictures/241564c21006211411964ba2b9b6d1e2.png)
![\frac{\textrm{d}M_{y}}{\textrm{d}t} & = & \gamma\left(M_{z}B_{1}-M_{x}B_{0}'\right)-\frac{M_{y}}{T_{2}}](lib/equation/pictures/4b509e203fede9ff66133b2de58037bc.png)
![\frac{\textrm{d}M_{z}}{\textrm{d}t} & = & -\gamma M_{y}B_{1}+\frac{M_{0}-M_{z}}{T_{1}}](lib/equation/pictures/6039042d93969e22abc7fcbb4c550879.png)
Ha a gerjesztés körfrekvenciája (a koordinátarendszer szögsebessége) megegyezik a Larmor-frekvenciával, akkor a külső tér teljesen eltűnik a forgó rendszerben, és a mágnesezettség a
gerjesztő tér körül fog precesszálni. Tehát megfelelő erősségű (
) és időtartamú (
) pulzussal a mágnesezettség tetszőleges szöggel (
) elforgatható:
![\Theta=-\gamma\bar{B}_{1}\tau](lib/equation/pictures/d2e295324c3a1136a46a4e81dec2bf4c.png)
A legegyszerűbb MR-kísérlet "kottáját", szekvenciáját az 1. ábra mutatja.