Frekvencia kódolás
Tartalomjegyzék
Tekintsünk egy egydimenziós esetet, azaz például a és az
irány mentén legyen a minta teljesen homogén. A nagy külső terünk mutasson továbbra is a
irányba. Gerjesszük a rendszert, hogy a mágnesezettség az
síkba kerüljön, majd módosítsuk a mágneses terünk nagyságát úgy, hogy az ne homogén legyen, hanem lineárisan változzon a hely függvényében! A módosított tér legyen

ahol egy gradiens. (A tér továbbra is teljesen egészében
irányú!)
Felirat: A spin ekhó szekvencia vázlata: A 90°-os gerjesztést után idővel egy 180°-os rádiópulzust alkalmazunk. A sztatikus hatások következtében kialakult fáziskülönbségek újabb
idő alatt eltűnnek, és a jel felerősödik, ekhó jön létre. A szekvencia paramétereként áltatlában a gerjesztő pulzustól az ekhóig eltelt időt
-t használjuk (
).
Mérjük meg az indukált jelet! A gradiens következtében a mágnesezettség helyről helyre más frekvenciával fog precesszálni. A mért jel a sok különböző frekvenciájú oszcilláló jel összege. Az ilyen összegek egyértelműen felbonthatók komponenseikre a Fourier-transzformáció segítségével, azaz a mágnesezettség helyfüggése visszaállítható!
Írjuk fel a frekvencia kódolást formálisan is. A gradiens következtében a fázis helytől és időtől fog függeni:

ahol a második egyenlőség után azt is megengedtük, hogy a gradiens időben változzon. Vezessünk be egy új változót az idő helyett:

Ezzel az új változóval a jelet felírva fontos összefüggést vehetünk észre.

Azaz, a jel az effektív spinsűrűség Fourier-transzformáltja, a bevezetett mennyiség pedig a valós tér konjugáltja. A jelet ezek után érdemes nem mint az idő függvényét tekinteni, hanem mint a gradiensek integráljának függvényét.