Fluoreszcens ernyő, képerősítés

   Tankönyv Fizikusoknak  »  A röntgendiagnosztika alapjai  »  Röntgendetektorok  »  Fluoreszcens ernyő, képerősítés

Bizonyos anyagok (CaWO₄, CsI stb.) a röntgensugárzás hatására fényjelenséget mutatnak, amelynek intenzitása kapcsolatban van a rájuk eső röntgensugárzás fluxusának mértékével. Ezt, a röntgensugárzás által kiváltott, az optikai hullámhossz-tartományba eső fluoreszenciából származó EM sugárzást ki lehet használni radiológiai képalkotásra. A folyamat jellege, illetve sebessége lehetővé teszi az optikai kép azonnali előállítását is, amely különösen élő diagnosztikai vizsgálatok során nagyon előnyös. Mivel a röntgensugárzással átvilágított test abszorpciója nem mindig teszi lehetővé a kellő fényerejű, és ezzel az emberi szem számára jól érzékelhető kép azonnali előállítását, ezért annak intenzitásának növelésére van szükség. Kis fényerő esetén a film expozíciós idejét kell növelni, ami növeli a vizsgált páciensben elnyelt dózist. Ennek csökkentésére szolgálnak a képerősítő berendezések, amelyek a fotoeffektuson és a fluoreszencián alapulnak. A röntgennyaláb először egy fluoreszcens ernyőre esik, amelyhez nagyon közel egy fotokatód van. Az ernyőből kilépő fény hatására, fotoeffektus eredményképpen, elektronok lépnek ki a fotokatódból. Az elektronokat egy elektromos tér gyorsítja, és egyidejűleg fókuszálja is, majd az elektronnyaláb egy második fluoreszcens ernyőre esik. Ez az ernyő lényegesen kisebb méretű felülettel rendelkezik, mint az első ernyő ebből kifolyólag az egységnyi felületen az elektronok által keltett fény intenzitása nagyobb lesz, mint az elektronok fókuszálása nélkül. A felgyorsult elektronok jóval nagyobb energiával rendelkeznek, mint a fotoeffektus után közvetlenül, ezért nagyobb intenzitású fluoreszcens sugárzást is képesek kelteni, mint a primer röntgensugárzás az első fluoreszcens ernyőn. Természetesen az egész berendezést egy vákuumozott üvegcsőbe kell elhelyezni.