Dózisteljesítmény-mérések

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Minőségbiztosítás  »  Besugárzókészülékek minőségellenőrzése-minőségbiztosítása  »  Ellenőrzés sztenderd lineáris gyorsítókon  »  Dózisteljesítmény-mérések

12.1. Dózisteljesítmény bemérés

 
Ajánlott, hogy a dózisteljesítményt mérjük (A. Függelék) fő alkatrész, mint például a monitorkamra, cseréje után, valamint évente legalább egyszer. A definitív kalibrációt a megfelelő IPEM protokoll szerint kell elvégezni olyan dózismérővel, amely másodlagos standard kamrával van kalibrálva. Tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy az impulzusonkénti dózis készülékről készülékre változik, ami befolyásolja a rekombináció korrekcióját. Ha olyan dózismérővel mérünk, amelynél nem lehet a polarizációs feszültséget változtatni, a rekombináció korrekciót nem lehetséges közvetlenül mérni, és ezért fontos ismerni az impulzusonkénti dózist. Ezt megkapjuk, ha a dózisteljesítményt elosztjuk az impulzus ismétlődési frekvenciával (PRF). Tanácsos ezt oszcilloszkóppal ellenőrizni, mivel a készülékeknek néha frekvencia-osztójuk van, ami miatt az aktuális PRF különbözik a jelzett értéktől (pl. az Elekta SL25 25 MV-nál). Az évi kalibrációnál nem szükséges a dózismérőt másik dózismérővel kalibrálni, de nem standard feltételek mellett is el kell végezni a dózismérést.

12.2. Rutin kalibráció

 
Ideálisan a rutin kalibrációt is pontosan a protokollnak megfelelően kell elvégezni. Általános gyakorlat azonban, hogy kényelmesség okából kis plexifantomot használnak. Annak érdekében, hogy a mérést inkább kalibrációként sorolhassuk be, mint gyorsellenőrzésként, kalibrált (gyűszű) ionizációs kamrával kell elvégezni, és a kalibrációs fantomban és a gyakorlati szabálygyűjteményben javasolt 30 cm-es kockafantombeli tapasztalt dózis eltéréseket úgy kell megmérni, hogy az eredmény dózisban legyen kifejezhető. Ha műanyag fantomot használunk a heti (vagy napi) ellenőrzésekhez, akkor elegendő ha a vízfantomot havonta használjuk.
Fontos, hogy feljegyezzük mindkét dozimetriai csatorna által jelzett monitor-egységet. Sok gyorsítón a két csatorna a nyaláb különböző területén határozza meg a dózist. Ha ez az eset áll fenn, a köztük lévő különbség igen érzékeny jelzése lehet a nyalábprofil változásának. Ellenőrizni kell a készülék dózisteljesítmény kijelzését is. Ez ugyan nem kritikus a beteg dozimetriája szempontjából, de a készülék általános állapotának jelzésére szolgálhat, és ha a kalibráció pontatlan, ez félrevezető lehet.

12.3. Állandóság vizsgálatok

 
Számos készülék kapható, amely alkalmas az elvégzendő gyors dózisellenőrzésre. Ezek planparallel ionizációs kamrák lehetnek minimális beépített build-up-pal felszerelve. Ez lehetővé teszi, hogy megfelelő vastagságú build-up anyagot hozzáadva a dózismaximumban végezhessünk mérést. Alapjában véve, feltéve hogy a build-up megfelelő, a kalibrációs faktor csak a gyorsító nyalábjának minőségétől függ, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kalibráció különbözhet két különböző készülék ugyanolyan energiájánál. Ezért az ilyen készülékek alkalmatlanok kalibrációs célokra, de alkalmasak a napi állandóság vizsgálatokhoz. Diódák szintén alkalmazhatók ilyen célra. Bármilyen készüléket használjunk is, rendszeresen ellenőrizni kell kalibrációs méréssel. Az ilyen ellenőrzés gyakorisága függ az állandóság vizsgáló készülék stabilitásától. A minimális gyakoriság hat hónap, de megfelelő minden olyan alkalom, amikor kalibráció történik. Általános gyakorlat, hogy egy bizonyos dózismérőt egy készülékhez rendelnek. Ergonomikusnak hangzik ez a megközelítés, de hiányzik belőle az a többlet biztonság, ami abból fakad, hogy egy készüléket több terápiás készüléken használva rendkívül valószínűtlen, hogy mindegyiknek ugyanabban az időben ugyanolyan irányú dozimetriai változása következzék be.

12.4. A gantry forgás hatása

 
Ha az ionizációs kamra megsérül, lehetséges, hogy fegyverzetei elmozdulnak a forgóállvány mozgása során. Ezért fontos, hogy a készülék dózisteljesítmény-stabilitását különböző gantry szögeknél is ellenőrizzük. Ezt build-up sapkával ellátott ionizációs kamrát téve a készülék tengelyébe végezhetjük el. A változást ahhoz az értékhez kell viszonyítani, amit a kalibrációnál használt gantry állásban mértünk. Az abszolút kalibrációhoz képest 2% eltérés megfelelő. A gyorsellenőrző készülékek érzékenyek lehetnek a rádiófrekvenciás sugárzásra, amit lehetséges magyarázatként szem előtt kell tartani a hibás leolvasás értékelésekor. Ahol kobaltágyú is van, kitűnő lehetőséget kínál az állandóság ellenőrzésére használt készülék stabilitásának ellenőrzésére.

12.5. Ékfaktorok

 
Az ékfaktort úgy kell mérni, hogy az ionizációs kamra tengelyét az ékeletlen iránnyal párhuzamosan állítjuk be, és két mérést végzünk egymáshoz képest 180º-kal elforgatott kollimátorokkal. A középértéket kell az ékfaktor kiszámításánál használni. A mérés mélységének a referencia mélységet kell használni (5 vagy 7 cm). Az ékfaktor kiszámításakor engedményt kell tenni az ékkel mért mélydózis különbsége miatt a részlegben elfogadott módszernek megfelelően. A két mérésnek 3%-nál jobban kell egyeznie. Az eltérés a fősugár és az ék beállításából fakadhat, vagy a beállítás pontatlanságából. A különböző kollimátor irányból eredő ékfaktor differenciák kiolthatják egymást, feltéve, hogy az ékfaktor nem függ a gantry állástól.
Az ékfaktort alkalmanként vízszintes nyalábnál is ellenőrizni kell, mivel az ékhelyzetnek holtjátéka lehet. A vízszintes nyalábnál tapasztalt ékfaktor hiba a betegnek leadott dózis jelentős hibáját okozhatja. A kalibrált dózisnak a kollimátor és a gantry bármely állásánál 3%-on belül kell lennie. Az ékfaktor mérések gyakorisága különösen függ a gyorsító tervezésétől. Az automatikus ékkel ellátott Elekta gyorsítókon az ékfaktor elektronikusan állítható be, és ezért olyan gyakran kell mérni, amilyen gyakran dozimetriai kalibráció történik. Az automatikus ékek általában gyakoribb ellenőrzést igényelnek, mint a fix külső ékek, amiket az asszisztencia láthat. Ebben az esetben célszerű megalkotni egy állandóság vizsgálati eljárást, amelyben a dózist csak a kollimátor egy állásában mérjük meg ékkel a nyalábban.

12.6. A dózisteljesítmény mezőméret függése (Output factors)

 
A készülék dózisteljesítményének változása a mezőmérettel az egyik olyan mérés, amelyet átvételkor el kell végezni. Bár ez a változás valószínűleg stabil a készülék élete során, bölcs dolog néhány mezőméretnél éves alapon ellenőrizni. Leghasznosabban úgy tehető meg, ha a készülék adatait úgy használjuk, mint rutin számításoknál, amikor a dózis leadásához szükséges monitoregységet kiszámítjuk véletlenszerűen kiválasztott mélységekben és mezőknél. Ha különbséget tapasztalunk, további mérések szükségesek az eltérés okának meghatározásához.

12.7. Mélydózisok és profilok

 
A mélydózisokat és a profilokat az átvételkor meg kell mérni. A készülék jellemzői a készülék élettartama során megváltozhatnak, és ajánlott, hogy e mérések közül néhányat éves alapon megismételjünk. Az ilyen mérések további bizalmat adnak az eredeti mérésekkel szemben, és a készülék teljesítőképessége stabilitásának mértékéről adnak felvilágosítást. A méréseknek azt kell mutatniuk, hogy a készülék dozimetriája 3%-on belül konzisztens. Az átvételi mérésektől 2%-nál nagyobb mérvű eltérést ki kell vizsgálni.

12.8. Más vizsgálatok

 
Alkalmanként ellenőrizni kell a dózisteljesítmény állandóságát. Ehhez 10 egymás utáni mérést végezhetünk. A szórásnak 1%-nál jobbnak kell lennie. Szintén ellenőrizni kell a dózismérő linearitását. Az tapasztalható, hogy rövid besugárzásoknál a leadott dózis nem áll arányban a hosszabb idő alatt leadott dózissal. Ezt vagy a nyaláb instabilitása okozhatja, mielőtt a szervo képes állandósítani a nyalábot, vagy a nyalábot lekapcsoló áramkör hibája. Differenciál diagnosztika végezhető, ha a leadott dózist ábrázoljuk a beállított dózis függvényében. A leadott dózis dózisteljesítmény-függő változásának lehetőségét is tekintetbe kell venni. A dózisteljesítmény változása azonban rendszerint a nyaláb eltérítéssel, stb. kapcsolatos, gyakorlati szempontból nem érdemes rutinszerűen vizsgálni a dózisteljesítmény változását. A PRF változása rendszerint nem változtatja meg az egy impulzusra eső dózist, és így nem valószínű, hogy a dózis kalibrációra hatással lenne, ha más probléma, pl. szivárgó ionizációs kamra, nincs. Az ilyen változás oka lehet az ionizációs kamrában lejátszódó rekombináció, és a nyaláb-jellemzők dózisteljesítmény-függése.