Dózisleadás ellenőrzése félvezető detektorokkal

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Képalkotás szerepe a sugárterápiában  »  Sugárterápiás kezelések kivitelezésének ellenőrzése  »  Dózisleadás ellenőrzése félvezető detektorokkal

A diódák olyan monokristályok, ahol a p-tipusú és az n-tipusú régiók között belső határréteg található. A p-ből az n tipusú transzmisszió folyamán a szabad töltések záróréteget hoznak létre, ahol elektrosztatikus potenciál különbség jön létre (szilíciumdióda esetében ez 0.7V). Amikor a diódát besugarazzuk, ionizációs elektron-lyuk párok jönnek létre a zárórétegben. Az átmenet p ill. n oldala elektronokat ill. lyukakat vonz kölcsönösen. Az akceptorszennyezés valamint a donor atomok relatív koncentrációjától függően a diódák p vagy n típusúak. A p típusú diódáknál a donor atomok vannak nagyobb koncentrációban. A p típusú diódák esetében az n oldal nagymértékű szennyezettségének köszönhetően, sok rekombinációs centrum található ezen az oldalon, ami a lyukak rekombinációjának nagy valószínűségét eredményezi. Tehát csak a kisebbségi töltéshordozók, ebben az esetben az elektron, járul hozzá az ionizációs jelhez. Amikor a két oldal érintkezik egymással, sugárzáskor áram detektálható, ami - ha a diódán nincs külső feszültség – arányos az elektron – lyuk párok számával, és ez arányos magával a dózissal. A diódás mérőműszer rendszer diódákból és elektrométerből áll.
A diódával történő mérés előnyei: nagy érzékenység, jó térbeli eloszlás, egyszerű felszerelés, valós idejű eredménykiolvasás, és működése független a légnyomástól.
A sugárterápiás központokban alkalmazott diódák speciális felépítésűek. A fotonnal történő teleterápia esetében a buildup réteg anyaga függ a detektálandó sugárzás energiájától, az elektronsugárzásnál minden energia esetén ugyanolyan diódát alkalmazunk, a bőrdózis és a brachyterápiás dózisok ellenőrzésekor nem használunk buildup réteget.