Brachyterápia

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Képalkotás szerepe a sugárterápiában  »  Brachyterápia

Szerző: Dr. Zaránd Pál

 

A brachyterápiás sugárforrásokat is osztályozhatjuk a felhasznált izotóp fajtája, felezési ideje, a felhasználás célja, ismételhetősége, vagy az izotóppal működő készülékek szerint. Ebben a fejezetben egyáltalán nem tárgyaljuk a ma már nem használatos ²²⁶Ra-ot, vagy a régebben manuális kezelésekre kialakított ismételten felhasználható sugárforrásokat, és kizárólag zárt sugárforrásokkal foglalkozunk. Az alábbi táblázat néhány, a brachyterápiában használatos sugárforrás adatait foglalja össze. Az adatok tájékoztató jellegűek, mert a tokozás anyagától függően fluoreszcens röntgensugárzás is keletkezik, ugyanakkor a sugárterápia szempontjából felesleges elektronokat és néhány keV-es fotonokat a tok elnyeli.

Betegben maradó sugárforrások. A betegben maradó sugárforrások ún. seed-ek valójában kb. 0,8-1 mm átmérőjű, 4-5 mm hosszú rudacskák, amelyek felépítése az izotóp és a felhasználástól függően változatos. A ¹²⁵I-ot például a kis energia miatt igen vékony Ti tokba szerelt hordozóra (pl. henger) viszik fel, a ¹⁰³Pd forrás nem látszana a röntgenfelvételen, ezért a seed közepében ólom jelzés van, stb. A seed-eket a szúr-csatornán keresztül speciális szerszámmal juttatják a megfelelő helyre.
Kontakt terápia. A test felületen szükséges besugárzásokat lehet speciális eszközökkel, applikátorokkal végezni. A leggyakrabban a különféle típusú, de alapvetően gömbhéj-rész alakú ¹⁰⁶Ru sugárforrást tartalmazó szemészeti applikátorokat használják. Nagyságrendileg évente 100 ezer lakosra egy eset esik.
Manuális afterloading. Az eljárás lényege benne van a nevében. A kezelő személyzet sugárterhelésének csökkentésére inaktív eszközöket, drótvezetőket, üreges tűket, rögzítő eszközöket (template) szúrnak a terápiás tervnek megfelelően a betegbe, majd az inaktívan már megfelelőnek bizonyult elrendezésbe manuálisan helyezik el a sugárforrásokat. A rendszerint ¹⁹²Ir drót készülhet Ir-Pt ötvözetként, amit sugárvédelemmel ellátott speciális eszközzel a kívánt méretre vágnak. A másik szokásos eljárás az, hogy műanyag csőbe 1 cm-es távolságban 3-3 mm-es ¹⁹²Ir forrásokat helyeznek el, és a szükséges hosszúságot az inaktív részen történő levágással hozzák létre.
Utántöltési eljárás (afterloading). Olyan eljárás, amelyben a későbbiekben megfelelő dóziseloszlást biztosító applikátorokat (sokszor külön kezelő helyiségben) teszik a betegbe, majd miután a helyes elrendezésről képalkotó eljárással is meggyőződtek, a kívánt dóziseloszlást egyetlen pontforrás mozgatásával érik el.

Afterloading és kezelő ágy

 
Az afterloading berendezések főbb egységei a következők: forrás-mozgató berendezés, csatorna-választó szerkezet, konténer, forrásvezető csövek és applikátorok, valamint a számítógépes vezérlő egység. A telepített rendszert a reteszeléseken kívül biztonságtechnikai eszközök egészítik ki. A modern afterloading berendezés biztonságtechnikai rendszerének szükséges része az ún. dummy (inaktív) forrás is, amivel valamennyi sugárforrás mozgatást ellenőriz a rendszer a tényleges besugárzás megkezdése előtt. A pontforrás mozgatással tetszőleges sugárforrás imitálható, ehhez csupán a lépésenkénti tartózkodási időket kell (besugárzástervező programmal) meghatározni. A szokásos források ¹⁹²Ir és kevésbé ⁶⁰Co. Az irídium forrás kezdeti aktivitása általában 370 GBq, kobalt esetében 37 Gbq. Irídiummal nagyobb fajlagos aktivitás érhető el, ezért igen sok féle applikátorral, beleértve a tűket is, használható. Hátránya viszont, hogy nagyobb forgalmú intézményben a 3 havonkénti töltetcsere mindenképpen indokolt. A kobalt források kisebb fajlagos aktivitása miatt a töltet mérete is nagyobb, ezért tűzdelésre nem alkalmas, de üregi kezelésekre (nyelőcső, végbél, nőgyógyászat) kiválóan alkalmas. A töltetcsere szükséges gyakoriságát kizárólag a mozgatókábelen való forrásrögzítés minősége határozza meg.