Loading...
 
PDF Print

Bevezető (Integrálgeomteria és integráltramszformációk)

Integrálgeometriai alapok - bevezetés

 
A tomográfiás képalkotás alapproblémája felírható a következőképpen:
$  g\left ( L \right )=\int_{L}f\left (\textbf{x}  \right )d\textbf{x}Radon-transzformált (1)
itt L egy egyenest jelent, f(x) valamilyen leképezendő objektumot, melynek x helykoordinátája általában két- vagy háromdimenziós. A bal oldalon szereplő g(L) az L vonal mentén vett integrálja az f(x)eloszlásnak. A tomográfiás rekonstrukció feladata f(x) visszaállítása g(L)-ből.

Rengeteg kérdésünk merülhet fel ezzel a képlettel kapcsolatban. Például hogyan kell érteni azt, hogy egy függvény változója egy vonal, vagy hogy milyen objektumokról beszélünk egyáltalán, esetleg az, hogyan végzünk el vonal menti integrálást két- illetve három dimenzióban; azaz hogyan is kell ezeket a szimbólumokat érteni? De talán feltehetünk egy még alapvetőbb kérdést is: miért éppen ez a tomográfiás képalkotás alapproblémája?

Vonalintegrál és CT

Első példaként vegyük a komputertomográfot, a CT-t. Ha egy keskeny Röntgen vagy gamma fotonnyalábot bocsátunk keresztül homogén anyagon, a kezdeti $ I_{0} intenzitás a Beer-Lambert törvény értelmében a megtett d távolsággal exponenciálisan csökken:

$  I\left ( d \right )=I_{0}e^{-\mu d}Beer-Lambert törvény homogén közegben

ahol $ \mu a lineáris gyengítési együttható, az adott anyagra jellemző konstans. Ezeket az együtthatókat az adott anyag elemi összetétele határozza meg, értékeit többek között megtalálhatjuk itt(external link).

Ha a közeg nem homogén, a gyengítési együttható függeni fog az x (akár több dimenziós) helykoordinátától, $ \mu = \mu\left ( \textbf{x} \right ), de természetesen függhet egyéb változóktól is, mint például az energia vagy az idő. A $  \mu jelölés helyett a részecsketranszport-elméletben gyakran használják a $ \Sigma\left ( \textbf{x} \right ) hatáskeresztmetszet fogalmát ugyanennek a mennyiségnek a leírására.

Nem homogén közeg esetén, ha a részecske egy adott L egyenes mentén halad, a gyengülést leíró törvény alakja így módosul:

$
 I=I_{0}e^{-\int_{L} { \mu\left ( \mathbf{x} \right ) dx}}

Vegyük most mindkét oldal logaritmusát:

$
 -\ln \frac{ I}{I_{0}}  =\int_{L} { \mu\left ( \mathbf{x} \right ) dx}(2)

Látható tehát, hogy a sugárnyaláb intenzitásának gyengülése leírható egy vonalintegrállal.

Vonalintegrál és izotópdiagnosztika

Második példánk az izotópdiagnosztika, mikor is sugárzó izotóppal megjelölt vegyületet juttatunk a szervezetbe, mely a szöveti metabolizmus sajátosságainak megfelelően eltérő mértékben dúsul fel a különböző szövetekben. A kibocsátott sugárzást olyan műszerrel detektáljuk, mely nem csak a detektálás helyét érzékeli, hanem a bejövő részecske irányát is. Egy beérkezési hely és egy adott irány egyértelműen meghatároznak egy egyenest, melynek bármelyik pontjában lehetett volna az az izotóp, mely a detektált részecskét kibocsátotta.

Legyen az izotóp koncentrációja a szervezet különböző x pontjaiban C(x), ekkor ha detektor az L vonal mentén felszabaduló fotonokat képes detektálni, a detektorban keletkezett D(L) beütésszám ideális esetben a vonal pontjaiban található koncentrációk összege, pontosabban integrálja:

$  D\left ( L \right )=\int_{L}C\left (\textbf{x}  \right )d\textbf{x}Detektorválasz, mint Radon-transzformált (3)

A Radon-transzformált

Ha az (1), (2) és (3) képletekben felírt vonalmenti integrálokat minden lehetséges L-re elvégezzük, a Johann Radon (1887-1956) bécsi matematikusprofesszorról elnevezett Radon-transzformáltat kapjuk.

Image
Egy lehetséges L integrálási vonal
Image
Intenzitáseloszlás az adott L egyenes mentén: ezt az eloszlást integráljuk

 
A továbbiakban a fenti fogalmak precízebb bevezetésén túl foglalkozunk az L egyenes reprezentációjának módjaival, a Radon-transzformált tulajdonságaival, és néhány olyan integráltranszformációval, mely a képrekonstrukciós problémákban szükséges lehet.


Site Language: English

Log in as…