Bevezetés a PET-CT multi-modalitású képalkotásba
A PET-CT úgynevezett multimodális képalkotó eszköz. A két különböző képalkotó eljárás egyesítésének fő motiváló ereje az, hogy így egyszerre (egy vizsgálat során) nyerhetünk anatómiai (CT) és funkcionális (PET) képet egy adott páciensről.
A PET-CT vizsgálat dózisterhelése 7-8 mSv körül van (abban az esetben, ha a CT-t csak a PET kép lokalizálására használják alacsony felbontásban), ami körülbelül 3 évnyi háttérsugárzásnak, 350 darab röntgenfelvételnek, ill. ~1 évnek felel meg repülőgépen való szolgálatban.
A vizsgáló orvos szempontjából rendkívül előnyös, hogy ez a két képalkotó eljárás egy eszközbe építve jelenik meg. A páciens testrészei nem mozdulhatnak el a két kép elkészítése közötti időben, mert a beteg tulajdonképpen nem vált pozíciót a két vizsgálat között, hiszen egy adott ágyon fekszik.
Az összes, ismert orvosi képalkotó eljárás közül a PET érzékenysége a legnagyobb a szervezetbe juttatott "kontrasztanyag" kimutatásának szempontjából. A következő táblázat tartalmazza a különböző képalkotó eljárások érzékenységét a kontrasztanyag-koncentráció függvényében.
Tehát alapvetően elmondható a PET-ről, hogy térbeli felbontás szempontjából nem tartozik a jók közé, de az érzékenysége kiemelkedő.
Mint említettük, a képek fuzionálása nagyon leegyszerűsödik azáltal, hogy egy eszközben van a kétféle modalitás, de ennek további előnyéről is szólnunk kell. A CT-kép segítségével sokkal pontosabb PET-kép rekonstrukcióra van lehetőségünk, mivel a CT-kép tulajdonképpen egy foton-gyengítési térkép. Ezt beépíthetjük a PET képrekonstrukciós eljárásába, így a rekonstrukció pontosabb lesz. Arról azonban mindenképpen szólni kell, hogy a CT például 140 kV által gyorsított elektronok által kiváltott röntgen-fotonokkal dolgozik, míg a PET-ben 511 keV-es fotonokat detektálunk. Épp ezért a CT-képben kódolt gyengítésiegyüttható-térképet még át kell skálázni úgy, hogy az megfeleljen az 511 keV-es fotonokra.
A következő képen bal oldalt láthatjuk a korrekcióval előállított PET-képet, középen a korrekció nélkülit, jobb oldalt a CT-képet, ami alapján a korrekció történt. Láthatóan a korrekció nélküli képen jó néhány struktúra nem látszik, ami már a korrigálton megjelenik.