Betegpozicionálás és betegrögzítés

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Képalkotás szerepe a sugárterápiában  »  Képalkotás a sugárterápiában  »  Betegpozicionálás és betegrögzítés

A kezelés eredményessége függ a beteg pozicionálásától, a CT képek minőségétől, a tervezőrendszerek számolási pontosságától, a célterület és a védendő szervek pontos meghatározásától, a besugárzókészülékek bemérésétől. Terápiás CT felvételt nem szabad teknő alakú asztalon készíteni, mivel a teleterápiás kezelőasztal síkfelületű, és a beteg szerveinek egymáshoz viszonyított helyzete jelentősen megváltozik az eltérő fektetés miatt, ami a 1. ábrán jól látható.

1. ábra: Azonos beteg; a. ábrán diagnosztikai asztalon, b. ábrán terápiás asztalon

A terápiás tervezésnél fontos, hogy a beteget hogyan fektetik fel az asztalra: hason, háton, lábbal vagy fejjel előre? A tervezőrendszerektől függ, hogy ezeket az információkat hogyan lehet beépíteni a különböző programokba. Akár az oldaltévesztés veszélye is fenyeget, ha ez nincs megfelelően meghatározva.

2. ábra: A beteg ferde fektetéséből eredő hiba, a célterület nincs a besugárzási mezőben

Ahhoz, hogy a betegek fektetését reprodukálni tudjuk, szakszerűen alkalmazott betegrögzítésre és lézerkészletre van szükség. Leggyakoribb pozicionálási hibák: a beteget ferdén fektetik (2. ábra) vagy/és a betegrögzítőt nem alkalmazzák rendeltetésszerűen, ezért a képsorozat tervezésre alkalmatlan, így meg kellett ismételni a vizsgálatot (3. ábra).

3. ábra: Az egyes képkészletek azonos síkban készült felvételei egymás mellett (a és b), valamint illesztés után (c).

Nagyon fontos, hogy fektetési hiba miatt ne kelljen megismételni a betegek vizsgálatát, mivel jelentős a sugárterhelés. Figyelembe véve, hogy a népesség effektív dózisterhelése természetes forrásokból (háttérsugárzás) 2,4 mSv/év, a CT-vizsgálatok dózisterhelése - ami mellkas CT esetében 7,8 mSv, a hasi CT esetében 7,6 mSv - igen jelentős.