A rezonanciáról
Az MRI alapjelensége a mágneses rezonancia. A legtöbb részecske, így az elektron, a proton és a neutron is rendelkezik saját impulzusmomentummal ( ) (ezt nevezik spinnek) és mágneses dipólusmomentummal ( ). Az atommagokban a protonok és neutronok páronként ellentétes spinbeállással helyezkednek el (hasonlóan, mint az elektronhéjakban az elektronok), de a párosítatlan összetevők révén az atommagok nem kis része rendelkezik eredő spinnel és mágneses dipólusmomentummal (például , F). Ez a két mennyiség összefügg: irányuk azonos, és az arányuk, a giromágneses hányados, jellemző az adott atomra.
Ez természetesen azt is jelenti, hogy a kettő dinamikája is megegyezik. Ha a későbbiekben mágneses kölcsönhatások kapcsán a spin irányának megváltozásáról beszélünk, akkor implicit módon az (1)-es képletet alkalmazzuk.
Ha az atomot külső mágneses térbe helyezzük, az kölcsönhat a mágneses momentummal, és a kettő relatív irányától függő "helyzeti energia" definiálható.
A rendszer kvantumos viselkedése folytán az atomi momentum iránya a külső térben nem lehet tetszőleges, a külső tér irányára vett vetülete kis egész számokkal jellemezhető értékeket vehet fel. Definiáljuk a koordinátarendszerünket úgy, hogy tengelye mutasson a külső tér irányába. Ekkor a perdület (operátor) z-komponense , a mágnesezettség z-komponense pedig , ahol kis egész számokat vesz fel. Így a (2) képletben definiált energia sem folytonos, hanem jól meghatározott nívói vannak:
Egy külső oszcilláló mágneses tér (tipikusan elektromágneses sugárzás) általában alig van hatással a rendszerre. Azonban ha a sugárzás energiakvantuma () megegyezik az energianívók távolságával, akkor az abszorbció, illetve indukált emisszió valószínűsége nagyságrendekkel megnő. Ez a rezonancia. Ekkor a külső sugárzás hatására, annak egy energiakvantumát elnyelve, a momentum elfordul egy alacsonyabb energiájú megengedett állapotból egy magasabb energiájú állapotba.
(Rezonáns mágneses térben a fordított folyamat valószínűsége hasonló, azaz a gerjesztett állapotú momentum egy megfelelő energiájú fotont kibocsátva alacsonyabb nívóra ugrik.)
A gerjesztett állapot élettartama véges. Különböző folyamatokon keresztül a spin helyzeti energiája végül atomi mozgásokká, hővé alakul. Ez a spin–rács relaxáció. A relaxációs folyamatok erősségét a karakterisztikus idejükkel jellemezhetjük. A spin–rács relaxáció estében ezt általában -el jelöljük.