A röntgendiagnosztikai minőségbiztosítás jelenlegi helyzete hazánkban

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Minőségbiztosítás  »  Diagnosztikai röntgenberendezések technikai minőségbiztosítása és biztonsága  »  A röntgendiagnosztikai minőségbiztosítás jelenlegi helyzete hazánkban

 
Az előírt, európai uniós kötelezettségen és nemzetközi tapasztalatokon alapuló háromszintű minőségellenőrző vizsgálati rendszerből az első, az OSSKI által új berendezéseken végzendő átvételi vizsgálat 2002 májusa óta folyamatosan működik, 9 év alatt már több mint 300 vizsgálat történt, bár sajnos még ma is jelentős számú új berendezésre nem rendelik meg a vizsgálatot, és e tény fölött a sugáregészségügyi hatóság sokszor szemet huny.

A harmadik szint vizsgálatai, az engedélyesek által végzendő napi, heti, havi állandósági vizsgálatok a mammográfiás szűrőmunkahelyeken kötelezően előírva folynak (ezek fel is vannak szerelve szenzito-denzitométerrel és vizsgálófantommal). Ezeken kívül ilyen vizsgálatok gyakorlatilag csak ott folynak, ahol azokat a szerviz – garanciaidő alatt vagy átalánydíjas karbantartás keretei között, saját érdekében – elvégzi, továbbá néhány nagyobb intézményben, ahol elkötelezett röntgentechnikus vagy mérnök – az orvosvezető támogatásával – látja el ezt a feladatot. A hagyományos (filmes) röntgenfelvételezés esetében ennek fontos része (lenne) a filmelőhívással és filmnézéssel kapcsolatos körülmények rendszeres vizsgálata, amit a digitális képalkotás esetében a képmegjelenítés vizsgálata vált fel. Mindezek terén a magyar radiológiában rendkívül súlyos hiányosságok állnak fenn. Az állandósági vizsgálatok végzése nem igényelne nagyobb beruházást, csak egy kevés munkát, megkezdésükhöz a Radiológiai Szakmai Kollégium által jóváhagyott ajánlások az OSSKI honlapjáról letölthetők.

A másik megoldatlan problémát a technikai minőségellenőrző vizsgálatok rendszerének közbülső (második) szintje jelenti hazánkban. Ezt az évente (de később esetleg például majd a mammográfiában félévente), továbbá nagyobb szerviz-beavatkozásokat követően, akkreditált vizsgálólaboratórium által végzendő állapotvizsgálatok jelentik. Ezek sajnos – az „önkéntes jogkövetés” egy-két véletlenszerű esetétől eltekintve – mindmáig egyáltalán nem folynak hazánkban. Ez, tekintettel az európai uniós kötelezettségre és arra, hogy az előíró rendelet 2001 vége óta hatályban van, nemcsak meglepő, hanem elfogadhatatlan is.
Az egyik jelentős ok az, hogy sokan még ma is az – eredetileg a 47/1999. EüM rendelettel bevezetett, ma az azt felváltó 4/2009. (III.17.) EüM rendelet 27. §-a és 13. sz. melléklete által előírt – ún. időszakos felülvizsgálatról (lásd később) gondolják azt, hogy az a minőségellenőrzés, holott ez utóbbi főleg villamos és mechanikai biztonsági ellenőrzést jelent, és maga a rendelet szövege is egyértelműsíti, hogy nem vált ki más előírások alapján végzendő egyéb vizsgálatokat.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a diagnosztikai röntgenberendezések technikai minőségellenőrzése és ezen belül elsősorban az akkreditált vizsgálólaboratórium által végzendő állapotvizsgálat azért szenved csorbát, mert nincs igazi gazdája, a kérdés jelenleg áthullik a magyar radiológiát működtető, szabályozó és ellenőrző rendszer rostáján. Maguk a radiológiai osztályok sok egyéb, főleg adminisztratív jellegű minőségügyi tevékenységgel megterhelve pedig nehezen ismerik fel, hogy a berendezések minőségellenőrzése – még ha kezdetben egy kis többletmunkát igényel is – a saját jól felfogott érdekük is.