A mintavételezés elméleti alapjai, alaptörvényei
A lineáris invariáns rendszerek leírása során megismert és alkalmazott matematikai eszközöket és eljárásokat alkalmazzuk invariáns kvantált, azaz diszkretizált rendszerek leírására, jellemzésére. A kvantálás művelete nem lineáris transzformáció. A folytonos, azaz valós értékekkel jellemzett térből diszkrét, azaz egész számértékekkel leírt halmazba képezünk le. Ennek a folyamatnak az alaptörvényeit és következményeit írjuk le a fejezetben egydimenziós megközelítésben. A paraméter érték jelen leírásban időt reprezentál, azaz a kvantálási folyamat leírását időben lejátszódó események, jelenségek mentén tárgyaljuk (de „t” a korábbiakhoz hasonlóan általános bemenő paramétert /azaz értelmezési tartományt/ is képviselhet. Az alkalmazott formalizmus, tárgyalásmód teljesen analóg).
Analóg és digitális információ feldolgozás kapcsolata
A 33.ábrán látható diagramból leolvasható, hogy az adatfeldolgozó egység határozza meg a rendszerben lejátszódó folyamat különböző jellemző paramétereit. A rendszer folyamat jellemzői a kvantálási és diszkretizálási műveleteket elkerülve analóg eljárásokkal is kiértékelhetők /ennek eszköztárát és módszereit taglalták az előző fejezetek/. Az jelfeldolgozás digitális úton csak a
paraméter érték mentén történő kvantálás és a paraméterhez tartozó függő változó diszkretizálása, azaz digitális szám értékké történő transzformálása után történhet.
Így a blokkvázlat:
Az jel digitalizálása két lépésben történik:
a) idő kvantálással
b) amplitúdó kvantálással.
Az időkvantálást végző egység a mintavételező.
Az amplitúdókvantálást végző egység a kvantáló vagy A/D átalakító.
Mintavételező:
Az időben és amplitúdóban folytonos - azaz értelmezési tartományban és érték készletben valós értékű - jelet amplitúdóban folytonos (azaz érték készletben valós) de időben (azaz értelmezési tartományban) diszkrét jelsorozattá alakítja. , ahol
megegyezik a folyamat
helyen felvett pillanatértékével és “i” természetes szám.
-t mintavételi időnek (álatlános paraméterre vonatkozóan mintavételi ablaknak) nevezzük.
Kvantáló egység:
Az amplitúdóban folytonos - azaz érték készletben valós - jelet diszkrét jellé, értékké alakítja át. A kvantáló tehát olyan nem lineáris eszköz, melynek karakterisztikája: , ha
ahol
természetes szám,
a
paraméter mintavételi száma.
a diszkretizált egész értékű értékkészlet, azaz a kvantáló egység kimenő értékei, még a kvantáló egység bemenő paraméterei az
értékek (lásd 35.ábra).
a kvantáló kimenőjele
a kvantáló bemenőjele
Így az analóg jelsorozat egy véges pontosságú jelsorozattá alakul.
Ezután vizsgáljuk meg a mintavételezett és kvantált folyamatok tulajdonságait, hogy következtetni tudjunk az analóg és digitális jelanalízisek közötti kapcsolatra.
Mintavételezési törvény
Egy adott mintaregisztrátum és a Fourier-transzformáltja közötti kapcsolatot vizsgáljuk
A jel Fourier-transzformáltja:
Ismételjük meg az jelet periódikusan a
tartományban.
Ezen periódikus függvény Fourier-sora létezik és ezt fel is írhatjuk.
, ahol a Fourier-sor együtthatói így számítjuk:
, azaz a
Fourier-együtthatók összessége egyértelműen meghatározzák az
periódikus folyamatot.
A
összevetéséből megállapíthatjuk, hogy
Azaz a Fourier-együtthatók ismeretében az
jel Fourier-spektrumának
pontokban felvett értékei megadhatók.
Ezek viszont meghatározzák értékeit minden
időpillanatban.
A mintavételezés első törvénye:
Az időben véges jelek Fourier-transzformáltját az függvényt az
pontjaiban felvett értékei minden
pontban meghatározzák.
Ezutáni vizsgálatainkhoz tekintsük az alábbi korlátozott sávszélességű spektrumot!
Állítható, hogy ebből a spektrumból meghatározható az ő időfüggvénye.
Az előbbiekhez hasonlóan, most az jelet ismételjük meg az egész frekvencia-tartományon:
.
Így kapunk egy periódikus jelet.
Ezen jel Fourier-sora:
, ahol az egyes együtthatók értéke:
Így
egyenleteket összevetve adódik, hogy
Vagyis -k összessége megadja az
periódikus függvényt.
Továbbá az is leolvasható, hogy az függvény
pontban felvett értékeit egyértelműen meghatározzák a
együtthatók.
Mivel -k
-t mindenütt meghatározzák, ezért
-t is minden pontban meghatározzák.
Mintavételezés II. törvénye:
Véges sávszélességű jelet a
pontban felvett értékei egyértelműen meghatározzák.
Mintavételi törvények matematikai értelmezése:
Itt az időtartománybeli mintavételezés esetével foglalkozunk, azaz a mintavételezés II. törvényével foglalkozunk részletesebben.
Így a II. törvény értelmezésében a sávszélességű spektrum által meghatározott jelet a
pontban felvett értékei egyértelműen meghatározzák.
Nézzük meg a mintavételi értékekből hogyan kapjuk az időfüggvényt!
Így
Adjuk meg az integrál értékét!
azaz
Így ezt behelyettesítve adódik, hogy
Így ezen II. törvény matematikai értelmezése a következő:
Bármelyik véges sávszélességű Fourier-transzformálható jel a
függvényhalmazon sorba fejthető és a sorfejtés
-adik tagjának együtthatója az
függvény
helyen felvett értéke.
Teljes analóg gondolatmenet végigvezetve így szól a mintavételezés I. törvényének matematikai értelmezése:
A időtartam szélességű
jel frekvencia tartománybeli sorfejtése:
Ahol a sorfejtés -adik tagjának együtthatója az
függvény
helyen felvett értéke.
Mintavételi törvények fizikai értelmezése:
A fizikai értelmezés célja:
A mintavételező egység bemenetén lévő folyamat és a kimenetén megjelenő
mintavételezett folyamat közti kapcsolat tisztázása.
Ez a bemenő függvény, ezt fogjuk mintavételezni.
Ezen egyszerű mintavételező modell kapcsolási függvénye az ábrán látható. Ideális esetben ![]() |
Az mintavételezett időfolyamat időfüggvénye
A mintavételezett folyamat tehát az idő-tartományban így írható fel:
E mintavételezett folyamat frekvencia-tartománybeli viselkedése a konvolúció-tétel alapján az alábbiak szerint írható fel!
Ahol és
.
Mivel kapcsolási függvény egy periódikus függvény, ezért Fourier-transzformáltja a 2.6.3. és 2.6.4. fejezetben leírtak alapján a
Dirac-delta függvény segítségével az alábbiak szerint határozható meg.
Ezek a Dirac-delta legfontosabb tulajdonságai.
Így, ha egy függvény periódikus függvény akkor ennek a Fourier-sora mint ismeretes:
A Dirac-delta-függvény segítségével így írhatjuk fel a periódikus függvény Fourier-transzformációját!
Mindezek alapján előbb felírhatjuk a kapcsolási függvény Fourier-sorát, ahol a sor -ik tagjának együtthatója:
Következésképp az kapcsolási függvény Fourier-sora:
Az kapcsolási függvény Fourier-transzformáltja a 2.6.4-ben leírtak szerint:
Így a mintavételezett folyamat frekvencia-tartománybeli leírása.
Nézzük meg milyen következtetések vonhatóak le az
összefüggésemből.
1.) A mintavételezett jel Fourier-transzformáltja a bemeneti jel spektrumának a frekvencia tengely mentén súlyozott szerint periódikus ismétlésével nyerhető.
2.) Ha a mintavételező modellje: "Elektromos kapcsolási kapu" az ilyen jel energiatartalma
arányában csökken. Ideális mintavételezés esetén előírható az
sorozat egy tagja és
energiatartalmának azonossága. Így biztosítani kell, hogy
csökkentésével az átvitt energia növekedjen. Ha a kapcsolási függvényt úgy módosítjuk, hogy amplitúdója
legyen, akkor ezt biztosítani tudjuk.
3.) Ideális mintavételezés esetén, ha feltétel teljesül, akkor a periódikusan ismétlődő spektrumok nem fedik át egymást. Így egy
sávszélességű ideális aluláteresztő szűrővel
bemeneti jel torzítás nélkül előállítható.
4.) Ha a jel sávszélessége és a
mintavételezési idő kielégíti a mintavételi törvényt a sávközép helyzetétől függetlenül és a jelet torzítás nélkül elő lehet állítani.
A mintavételi időt a jel sávszélessége és nem felső határfrekvenciája határozza meg.