Ékszűrők

   Tankönyv Fizikusoknak  »  Képalkotás szerepe a sugárterápiában  »  Dóziseloszlást módosító eszközök a teleterápiában  »  Ékszűrők

Az ékszűrőket a sugárnyaláb útjába helyezve dóziseloszlások megváltoztatására használják, mivel az ékelt mezők izodózis görbéi meghatározott szögben elfordulnak a nyílt mezők izodózis görbéihez viszonyítva. Az 1. ábra egy nyílt mező és egy ékelt mező izodózis görbéi láthatók.

1. ábra: A nyílt és ékelt mezők izodózis görbéi

 
Ezt úgy valósítjuk meg, hogy egy fém éket beillesztünk a sugár útjába. A megfelelő ékszög kiválasztásával érhetjük el a kívánt dóziseloszlást. A 2. ábrán egy tipikus külső ék sorozat (15°, 30°, 45°, 60°) látható.

2. ábra: A külső ékek

 
A szórt sugárzás relatív mennyisége, amit a beteg kap a sugárkezelés folyamán, függ az ék helyzetétől, szögétől és a mezőmérettől. Az ék vastagságának növelésével növeljük a szórt sugárzását is. Az ékszög meghatározásának módja az idők folyamán változott. Ma már az 5 cm-es mélységen, vagy az 50%-os izodózis görbe dőlésszögén alapuló módszereket nem használjuk. Az ICRU 24 ajánlása szerinti meghatározás használatos, eszerint a 10 cm mélységben metsző izodózis görbe szelőjének a vízszintessel bezárt szöge határozza meg az ékszöget. Ez a szög az, amit a fél mezőméretnyi távolságban húzott függőleges egyeneseknek az illető izodózis görbével való metszéspontjait összekötő szelő a vízszintessel bezár (1. ábra).
Az éket elhelyezhetjük a besugárzókészülék fején található külső éktartóba, ekkor külső éknek (external wedge) nevezzük. Abban az esetben, ha az ék a besugárzókészülék fejében helyezkedik el, az állítható kollimátor felett, belső éknek (internal wedge) nevezzük. A hagyományos ékeket általában 15^o, 30^o, 45^o és 60^o-os ékszöggel gyártják. Az ékek két állását különböztetjük meg, amikor a vastagvégével helyezzük be az éktartóba (IN helyzet) és amikor a vékony végével toljuk be (OUT helyzet). Ez esetben a kollimátor elforgatásával lehet az éket megfelelő állásba hozni. Vannak ugyanakkor olyan ékek is, amelyek mind a négy állásban betehetők az éktartóba. Univerzális éknek (autowedge) nevezzük azt az ék típust, amikor a besugárzási fejbe be van építve egy 60^o-os ék, amelyet motorral mozgatnak. A kívánt dóziseloszlást úgy lehet elérni, hogy változtatják a nyíltmezős sugárzás és az ékelt mezős sugárzás arányát, így különböző ékhatások, azaz dóziseloszlások érhetők el.
Különböző dóziseloszlásokat úgy is létre lehet hozni, hogy az egyik független kollimátor a besugárzás közben folyamatos mozgással áthalad a mezőn. A kollimátor mozgásának sebességét be lehet úgy programozni, hogy hasonló dózisprofil jöjjön létre, mint a hagyományos ékek alkalmazásakor. Ezt az ékfajtát dinamikus éknek nevezzük. A Siemens cég ezt az éktípust virtuális ék néven gyártja és a 3. ábrán látható. A kollimátor legkisebb nyitási távolsága 1 cm. A dózisteljesítmény a blendepofák mozgatásakor 2 mm-ként változik. A dinamikus ék használata csökkenti a kezelési időt. A virtuális ék blendepofa sebessége állandó és a dózisteljesítmény változik.
A Varian cég első-generációs ékszűrője esetében a dózisteljesítmény állandó, ki- vagy bekapcsolt állapotot különböztetünk meg, és a blendepofa mozgási sebessége változik. A dinamikus ék új változatát továbbfejlesztett dinamikus éknek (enhanced dynamic wedge) nevezik. A dózisteljesítmény és a blendepofa mechanikus mozgását az MAPP (Multiple Asyncronous Parallel Processing) ellenőrzi. A kívánt pillanatnyi dózisnak megfelelő monitoregységet STT táblázat (Segmented Treatment Tables) segítségével határozza meg. A 3. ábrán látható az első-generációs Varian dinamikus ék és a Siemens virtuális ék összehasonlítása.

3. ábra: A Varian dinamikus ék és a Siemens virtuális ék összehasonlítása