Neuroradiológia
10. Neuroradiológia
Írta: Karlinger Kinga
Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika
A fejezet célja
Az ÁOK IV. évfolyamos hallgatóit megismertetni a neuroradiológia alapjaival, különös tekintettel az epidemiologailag igen jelentős acut neurológiai deficit (ictus, stroke) azonnali kivizsgálásának módjára, - valamint a központi idegrendszer gyulladásos, demyelinisatiós és daganatos betegségeinek radiológiai megjelenésével, kiemelten a kivizsgálási algoritmus fontosságára.
10.1. A koponya és az agy vizsgálómódszerei
10. 1.1. Bevezetés
Gyakorlati okokból a koponya / cerebrum és a gerinc (velőre vonatkozó) diagnosztikáját külön tárgyaljuk. A csontos gerinccel a 17. Musculoskeletalis fejezet, a traumákkal a 15. Sürgősségi fejezet foglalkozik.
10.1.2 Vizsgálati módszerek
10. 1. 2. 1. Röntgenvizsgálat
A röntgenvizsgálat csak az idegrendszer „csontos tok”jának vizsgálatára, elsősorban a gerinc eltéréseinek kimutatására korlátozódik. A felvétel mindig legalább 2 irányú, meghatározott esetekben (pl. neurovascularis foramen) célzottal kiegészített.
10. 1. 2. 2. Ultrahang
Az ultrahang bizonyos (korlátozott esetekben) használatos, ha acusticus ablak áll rendelkezésre: nem csak prenatalisan, hanem csecsemők vizsgálata a fontanellán át valamint gerincük vizsgálatára is, végeznek intraoperativ UH-t is. TCD (transcranialis Doppler) : az os temporalen keresztül vizsgálható vele véráramlás sebessége (segíthet stenosis, érelzáródás, vasospasmus, agyhalál diagnosztikájában)
10. 1. 2. 3. CT
Kiváló, jól hozzáférhető vizsgáló módszere a központi idegrendszernek.
Jól ábrázolja a csontokat (törések), a meszesedést, levegőt és a liquort.
Denzitásánál fogva elkülöníthető vele egymástól az agyi fehér- és szürkeállomány, valamint a liquor (0 HU).
A friss vérzések hyperdenzek, ezért a szélütés (stroke) vérzéses oka, ill. a subarachnoidealis vérzés azonnal felismerhető. Intravascularisan hyperdensen ábrázolja a friss thrombust /embolust (Gács-jel).
Jó felbontású CTA (CT angiographia) készíthető jódos kontrasztanyag i.v. adásával.
Dynamicus vizsgálat alkalmas az agyi parenchyma perfusiojának mérésére.
Multiplanaris és 3Dimenziós reconstructiók készíthetők (utóbbi a csontos eltérések demonstrálására, mind a koponyán, mind a gerincen).
10. 1. 2. 4. MRI (mágneses rezonanciás képalkotás)
Kiváló szöveti felbonása következtében a központi idegrendszer kitüntetett vizsgálómódszere, azonban hozzáférési nehézségek (szűk keresztmetszet, 24 órás ügyelet hiánya) miatt gyakran nem kerül a paciens azonnal MRI vizsgálatra.
A volumetricus adatfelvételű CT-vel szemben előnye, hogy nem kell csont artefactummal számolni.
Gerinctrauma esetén, ha gyanú van myelon sérülésre, a beteget azonnal MRI vizsgálatnak kell alávetni.
A fehérállományi laesiók, régi vérzések nyoma (haemosiderin jelenléte) csakis MRI vizsgálattal tárhatók fel.
Az MRA (MR angiographia) az agyat ellátó erek (arteriák, vénák, sinusok) vizsgálatára alkalmas.
A diffusiós vizsgálat (DWI) az ischaemiás stroke legkoraibb kimutatásának módszere. A protonok elmozdulási irányultságának követése lehetővé teszi az agypályák kirajzolását is.
MR spectroskópiával (MRS) egyes szövetek összetevőinek tisztázása differenciál diagnosztikai megoldásokhoz vezet (pl. tumor vs. abscessus).
Figyelem!: a sürgős idegrendszeri vizsgálatoknál is tekintettel kell lenni az absolut kontraindikációkra (l.ott).
10. 1. 2. 5. DSA
Invasiv, kathéteres agyi digitalis subtractios angiographiát (DSA)__ diagnosztikus célból nem végzünk.
Az MRA és a CTA kiváltják a diagnosztikus angiographiát. (az MRA-nak mind a sensitivitása, mind a specificitása meghaladja a 90%-ot a carotis bifurcationál lévő stenosis diagnosztikáját illetően)
A DSA segítségével intervenciót (embolisatio, ballonos értágítás, stentelés, a nagyobb ereken a friss rög azonnali eltávolítása) végeznek mind a nyaki, mind pedig az agyi ereken.
Therápiás (palliativ) rtg/CT vezérelte /ellenőrizte intervenciókat elsősorban a gerincen végeznek: fájdalomcsillapító kanülök, periganglionalis injectiok, intradiscalis injectiók (chemiodiscolysis). Mód van az összeroppant csigolyák cement feltöltéses expansiójára is.
10. 1. 2. 6. Nukleáris medicina
A nuclearis medicina vizsgálómódszerei a SPECT és PET (CT-vel hybridizálva).
A SPECT vizsgálatot neurologiai tekintetben leggyakrabban az agyi vérátáramlás vizsgálatára végzik, melyet egyrészt nyugalomban, másrészt (gyógyszeres) stimulacióval végeznek.
A SPECT vizsgálat különféle pharmaconok alkalmazásának lehetőségét kínálja, az agyműködés vizsgálatára neuroreceptor scintigraphia is végezhető.
A PET vizsgálatot elsősorban agy tumor/metastasis kimutatására használják (fluoro-desoxy-glucose), emellett psychatriai kórképekben alkalmazzák.
10.1. 3. A központi idegrendszer pathologiás eltérései
10. 1. 3. 1. Cerebrovascularis kórképek
10. 1. 3. 1. 1. Szélütés, ictus, stroke
Az acut neurológiai deficittel járó, az agyi parenchyma infarctusát okozó syndromák 80%-ban ischaemiás eredetűek. Ezek lehetnek embolizációból vagy helyi eredetű érelzáródásból eredőek.
A vérzések, haemorrhagiás infarctusok az esetek 15%-át adják. Leggyakrabban hypertoniás egyéneknék lépnek fel, de oka lehet érmalformatio, aneurysma ruptura, amyloid angiopathia, tumorbevérzés, az eredetileg ischaemiás infarctus bevérzése és nem ritka coagulopathiás (antithromboticus therápiában részesülő) egyéneknél.
A többi (5 %) spontán subarachnoidealis vérzés mely gyakrabban aneurysma eredetű (a Willis kör ereiből), vagy érmalformatio az oka.
Az ischaemiás infarctusok kórokilag lehetnek:
Microangiopathiás eredetűek: ilyenek a lacunaris infarctusok, melyek a törzsdúcokban, thamalusban, capsula internában és a ponsban lépnek fel az arteriolák teljes, vagy részleges elzáródása következtében. Ugyancsak microangiopathiás a morbus Binswanger (subcorticalis arterioscleroticus encephalopathia vs kisér eredetű dementia).
A haemodynamikai okból keletkező infarctusok létrejöhetnek perfusiócsökkenés következtében az arteriák végkiáramlásánál, valamint a határzónákban.
A thrombemoliás eredetű infarctusok, territoriálisak, azaz egy-egy arteria ellátási területére localisalódnak.
A határzónai infarctusok hypoperfusio következtében két arteria ellátási területe határán vagy ugyanazon arteria (a.cerebri media) centralis és periferiás ellátási területe közt keletkeznek.
|
Infarctus cerebri (ischaemiás)
CT:A korai diagnózis célja a vérzés kizárása, mely CT-vel elég nagy biztonsággal megtehető. Az ischaemiás és a vérzéses ictus elkülönítése azért fontos, mert therápiája alapvetően különbözik. Ha kizártuk a vérzést, az acut neurologiai deficit alapján, a beteg állapotának mérlegelése után a neurológus elkezdi a thrombus oldását, mely lehet generalis, vagy localis (katheteres – ezt is radiológus végzi - éppúgy mint a direkt mechanikus eltávolítást).
Hyperacut infarctus (korai hyperacut: 0-6 óra, kérői hyparacut 6-24 óra) . A CT kép normálisnak tűnhet ez esetek 50-60 %-ában. A hyperdens arteria jel (Gács jel), melyet az arteria lumenén belűli thrombus hyperdensitása okoz a folyó vérhez képest kb az esetek 25-50 % -ában látható az érben. Ez leggyakrabban az a. cerebri media főága, néha kisebb ágai is, de a. basilaris thrombosis esetén is látható lehet az érben a hyperdensitás. Igen korai jel lehet a nucleus lentiformis határainak elmosódása.
CT angiographiával jól ábrázolódik az érelzáródás okozta telődési hiány, MRI vizsgálattal a diffusió súlyozás (DWI) mutatja legkorábban az infarctus kiterjedését.
Acut fázisban (24 óra-1 hét) a.cerebri media elzáródás esetén a ganglia basales hypodenssé válnak, a cortex- medulla határ insularisan elmosódik, a sulcusok szűkülnek.
MR vizsgálattal, diffusio súlyozással (DWI) az intercellutaris tér beszűkülése (cytotoxicus oedema) okozta diffusio-gátlás miatt a signal erős, a leptomeninxen kontraszthalmozás figyelhető meg
1-3 nap múlva a „mass effect” (térfoglaló hatás) fokozódik, ez különösen jól észlelhető, ha az infarcus nagy területre terjed ki, a sulcusok összepréselődnek, a cortex- medulla határ már jól észlelhetően elmosódik, hypodensitás lép fel, ami elősorban a fehérállományban észlelhető. Ekkor már előfordulhat a haemorrhagiás transformacio a szürkeállományban (cortex, ganglia basales), amiről tudnunk kell, hogy nem lehet vele vádolni az antithromboticus therápiát, t.i. anélkül is felléphet. (szimptomaticus: 0,6-20%, de a boncolási adatok szerint 38-71 %-ban ! )
4 – 7 nap múltán az oedema és a „mass” effectus persistál, hypodensitás elmélyül, kontrasztanyag adására CT-vel is kontraszthalmozás jelentkezik
Subacut fázis: 1. – 83 héten a kontraszthalmozás persistál, a tömegeffectus is, majd lassan csökkenni kezd. Gyermekeknél (transiens) calcificatio is előfordulhat.
A chronicus fázisban (3 hét után, hónapok, évek múltán) a hypodensitás egyre mélyül (CT), eléri a liquorét. Megszűnik az enhancement, a laesio élesen körülhatárolódik és cysta post encephalomalaciam alakul ki a helyén. Ez az agyi parencyma localis volumencsökkenésével jár. (calcificatio előfordulhat a széli részeken)
CT vel való differenciálásnál a korai diagnosztikában nehézséget okozhat az arteriák diffus fali meszesedése és a magas haematocrit szint is, ami az erekben folyó vér densitását jelentősen megemeli.
- Megjegyzés: Az ischaemiás infarctus acut-chronicus besorolása „iskolánként” változó.
|
4. a-c CT: bal ACM területi infarctus, a progredialó hypodensitás, korai acut fázistól a késő subacut stadiumig.
|
Fontos tudni, hogy a „mesterséges intelligenciát” alkalmazó, a radiologus munkáját nagyban segítő és azt egzakttá tevő automatikus képelemzó rendszer az ASPECT (Alberta Stroke Program Early CT) Score egyre inkább terjedőben van.
10. 1. 3. 1. 2. Sinus / véna thrombosis:
Fellépése nagyon gyakran a localis ráterjedés következményének tulajdonítható, pl. mastoiditis, nyaki infectiók, mely a durán kívül indul, de intraduralis infectiók (phlebitis) is okozhatják (meningitis, abscessus). Az infectión kívül dehydratio, coagulopathiák állnak gyakran a háttérben, craniocerebralis trauma után is előfordul. A betegek 2/3a nő, és tudnunk kell, hogy az ismétlődő esetek több, mint fele oralis contraceptivumot szed (és dohányzik), egyharmada thrombophiliás. Localisatio szerint leggyakoribb a sinus sagittalis superioron, majd sinus transversus és a sinus sigmoideus következik. Nagyon veszélyes (gyakran infectiosus (v.angularis): thrombophlebitises szövődmény) a sinus cavernosus thrombosis. A belső vénák thrombosisa esetén kétoldali basalis ganglion (+ thalamus, hypothalamus, esetleg kisagyi) necrosis léphet fel.
CT: a thrombotisált véna / sinus éppúgy hyperdens, mint azt az arteriák esetén láttuk. Igen jellemző a kontasztanyag adás utáni halmozás - kiesés az incriminált sinusban („empty delta sign”), mely akkor visualizálható egyértelműen, ha a szelet (MDCT reconstructio) merőleges a sinus lefutására. Gyakori a kísérő oedema, melynek localisatiója eltér az ischaemiás ictusnál látható territoriális megjelenéstől. Vérzés is előfordulhat a sinus mellett (elfolyási torlódás).
MRI-vel éppúgy jellemző a sinusban a telődési hiány, mint CT-nél.
| |||
10.1. 3. 1. 3. Haemorrhagiák
A parenchymás tömegvérzés leggyakrabban hypertoniás egyéneknél, vérnyomás kiugrás következtében lép fel. A basalis magvak környékéről kiindulva (putamen-claustrum apoplexia) nagy, roncsoló, kamrába ill. a subarachnoidealis térbe kitörő vérzés keletkezhet. A betegek általában valamivel fiatalabbak, mint az ischaemiás infarctusosok, jellegzetes még a nappali történés, szemben az ischaemiás éjszakai gyakoriságával.
Az aneurysmalis eredetű vérzések (ált. bogyó aneurysma a circulus arteriosus Willisiin és ágain) a subarachnoidealis vérzésen (SAV) kívül az agyi parenchymába törve intraparenchymalis vérzést is okozhatnak.
Az u.n. lobaris vérzéseket tumorbevérzés, érmalformatiók, ischeamiás infarctusra való „rávérzés”, valamint főképp idősebb egyéneknél, amyloid angiopathia okozhatja, hypertonia nélkül is. Ez utóbbira jellemző lehet a sequentiális lezajlás: egymást követő, haemorrhagiás események, melyeknek különböző kora is detektálható densitásuk alapján.
CT-vel az acut vérzés (bármilyen eredetű és localisatiójú) hyperdensitásként jelentkezik. (De tudnunk kell, hogy a hyperdensitást a haematocrit (vastartalom) befolyásolja, s ezzel nehezítheti a diagnózist). Az intraparenchymalis tömegvérzésnél dominál a roncsoló - térfoglaló jelleg, hypodensitás övezi perifocalis oedema jeleként. Gyakorta kamrába tör és a hanyattfekvő betegnél az occipitalis kamraszarvban sedimentalódva hyperdens nivót képez. Később a vérömleny densitása csökken, isodenssé válik és körötte kontrasztanyag adására gyűrűszerű halmozás keletkezhet. A régi, gyógyult vérzések nyoma hypodens, gyakran csík-vagy sávszerű az alakjuk, térfoglaló hatás már nincs.
Bár a SAV= subarachoidealis vérzés leggyakoribb oka bogyó aneurysma, okozhatja arteriovenosus malformatio és trauma következtében is felléphet. A subarachnoidealis vérzés jellegzetesen a basalis subarachnoidealis teret tölti ki, mely a fissura lateralisok mentén, vagy interhemispheralisan felterjedhet a konvexitásra is. Eredetére általában jellemző fő tömegének elhelyezkedése. Nem ritka, h. parenchymába tör, ekkor gondot okozhat a ki- vagy betörés tisztázása. Agyoedema kísérheti és a beékelődések (hernialisatio) folytán az agyi parenchyma infarctusához vezethet. Észlelésekor az eredet tisztázására CT angiographiát (CTA) végzünk. Ez hatásos a kétséges tumoros eredet tisztázására is, ahol azonban szükség lehet a követéses vizsgálatra is. CTA-val tisztázni lehet az aneurysmák multiplicitását is (boncolási adatok szerint 20-30 %). Subarachnoidealis vérzés esetén a hydrocephalus esetleges kialakulása, mértékének megállapítása a követéses CT vizsgálatok feladata. Fontos tudni, hogy az első aneurysma repedést nagyon gyakran már egy hét- 10 napon belül második követi ill. vasospasmus következhet be, mely a beteg életébe kerülhet. Ezért fontos a correct acut diagnosztika mely az azonnali ellátás alapja. Az aneurysmák ellátása ma rendszerint nem nyílt koponyaműtéttel (clippelés), hanem katheteres angiographia (DSA) segítségével történik. Az aneurysma kitöltése (thrombotisatio céljából) rendszerint az aneurysma nyakán át behelyezett drótspirálokkal történik, vagy újabban az áramlást megváltoztató stentekkel rekesztik ki az aneurysmát.
MRI: minden apró vérzéses történetet képes ábrázolni: a heam érzékeny mérés kimutatja a hgb bomlástermékeket.
|
|
10. 1. 3. 2. Tumorok
10. 1. 3. 2. 1. Tumorok oszályozási szempontjai
A központi idegrendszer tumorai eredetük szerint lehetnek:
neuroepithelialis eredetűek: astrocyta, olygodendroglia, ependyma, pinealis-sejt, idegsejt, valamint kevéssé differenciált, embryonalis szöveti tumorok
idegburok eredetűek: neurilemmoma, neurofibroma, -sarcoma
az agyhártyák daganatai: meningeoma, meningosarcoma, melanoma
egyéb tumorok és tumorszerű elváltozások: elsődleges lymphomák, éreredetű daganatok, csírasejt daganatok
(craniopharyngeoma, epidermoid, dermoid), értorzképződmények, az adenohypophysis daganatai, regionalis tumorok localis ráterjedéssel (glomus tumor, chemodectoma, chordoma)
metastasisok
A primer idegrendszeri tumorok az összes tumoros esetek kb 10 %-át teszik ki. (Az agyi daganatok megoszlása kb három harmadra tagolható, a glialis - nem glialis - metastaticus eredet szerint. Az agy gyakori célpontja egyes szomatikus tumorok áttétképződésének is)
Az idegrendszeri tumorok éppúgy, mint az egyebütt fellépők, lehetnek benignusak és malignusak. De a benignusak kimenetelét befolyásolja, ezért megítélésüket alterálja, hogy a zárt tokban lévő, növekedő terimék (akár intracranialisak, akár intraspinalisak) térszükítő hatásuknál fogva akkor is károsíthatják a parenchymát, ha nem invasivak, nem infiltrativek, nem metastatizálnak.
Az idegrendszer alkotóelemeiből keletkező tumorok (astrocytoma, olygodendroglioma) intraaxialisak, ugyancsak intraaxialis a metastasisok túlnyomó többsége (tüdő, emlő, melanoma malignum, colon, renalis). Az extraaxialis tumorok tulajdonképpen nem agytumorok, hanem az agyhártyákból és egyéb structurákból erednek. Ide tartoznak a meningeoma, a hypophysis eretedű és parasellaris tumorok, valamint a craniopharyngeoma is.
A képalkotó diagnosztika első feladata eldönteni, hogy egy tumor intra- vagy extraaxialis e, mert alapvetően befolyásolja a kezelést és s kimenetelt. De ez nem mindig egyszerű feladat.
További osztályozásra ad módot a tumorok supratentorialis ill. infratentorialis elhelyezkedése, mert egyes tumorfajták preferálják az eszerinti megoszlást.
A tumorok gyakorisága orientáló lehet, mind elhelyezkedését, mind az életkort illetően. Nagystatisztikák szerint az extra-axialis tumorok 80%-a meningeoma, vagy Schwannoma, míg (felnőtteknél) intra-axialis tumor észlelésekor metastasira vagy astrocytomára kell gondolnunk (együtt az esetek ¾-ét teszik ki).
A tumoros elváltozások leggyakoribb localisatioi:
Haemisphaeriumok (többes) astrocytoma, glioblastoma
Frontalis-temporoparietalis meningeoma, oligodendroglioma
Kisagy spongio-, medulloblastoma
Sella adenoma, craniopharyngeoma
Kisagy-hídszöglet neurinoma (schwannoma)
Bárhol (többes) metastasisok
A tumorok elhelyezkedésük és eredetük figyelembevételével lehetnek
Supratentorialisak:
Intraaxialis:glialis eredetű tumorok, mint astrocytoma, olygodendroglioma, glioblastoma, de ez az elhelyezkedés a leggyakoribb a metastasisoknál és a lymphomák esetén is.
Extraaxialis: meningeomák
Infratentorialis:
Intraaxialis: legyakrabban kisagyi tumorok, itt is az astrocytoma, igen jellemző a medulloblastoma és a haemagioblastoma valamint itt is előfordulnak metastasisok. Az agytörzsi tumorok leggyakrabban: glioblastoma, astrocytoma
Extraaxialis: leggyakoribbak a kisagy - hídszögleti tumorok, melyeket azért neveznek ilyen közös néven, mert symptomatikájuk jellemzi a klinikumot. Leggyakoribb az acusticus neurinoma (vestibularis Schwannoma, esetleg neurofibromatosis részjelenségeként - kétoldali), de előfordul meningeoma és epidermoid is. Hasonló tünettannal jár az ide localisalódó arachnoid cysta is. A foramen jugulare jellemző tumora a glomus tumor, a foramen magnumba lekúszhat az (en plaque) meningeoma, előfordul neurofibroma. A clivus jellegzetes tumorai a chordoma és a chondroma (chondrosarcoma)
A sella (környék) tumorai:
Leggyakoribb a hypophysis adenoma (mely lehet hormonálisan aktiv – nőknél leggyakoribb a prolactinoma - és inaktív – ez rendszerint nagyra növő már a felfedezés pillanatában) Ide localisalódnak a craniopharyngeomák (diabetes insipidust okozva). A meningeomák komoly differenciál diagnosztikus dilemmát jelenthetnek, csakúgy, mint az aneurysmák. A Rathke tasak cysták térfoglaló hatásuknál fogva tumorszerűen viselkednek.
A corpus pineale tumorai: a pinealoma, germinoma (gyakran bilocularis), előfordulhatnak itt is gliomák.
Az agykamrák saját képleteiből kiinduló tumorok az ependymoma, plexus papilloma, előfordul epidermoid, és (colloid) cysták. Symptomaticussá akkor válnak, ha liquor elfolyási akadályt okoznak. Jellegzetes növekmény a chorioid plexus papilloma, van colloid cysta is.
Koponya basis tumorok:
Ebben a regioban ráterjedéssel is gyakran kell számolnunk (pl sinonasalis tumorok, felső nyakcsigolya kiindulású chondrosarcoma)
Tumoros elváltozások gyakorisága az életkor szerint
Gyermek és ifjukor: medulloblastoma, craniopharyngeoma, ependymoma
Felnőttkor: astrocytoma, oligodendroglioma, meningeoma, hypophysisadenoma, neurinoma
Időskor: glioblastoma, metastasisok
10. 1. 3. 2. 2. A központi idegrendszer tumorainak CT és MRI jellegzetességei
Már a CT is gyakran kimutatja az agyi tumorokat és definitiv diagnózishoz vezethet, A tumorok körül a hypodens zóna (oedema), nem territorialis, mint az arteriák elzáródásánál, hanem rendszerint kesztyűujj szerű. A tumorokról MRI-vel általában egyértelmű bizonyíték nyerhető. A daganatok jeladása T1 súlyozással rendszerint gyenge, T2 súlyozással pedig erős. Ez bár jellemző, de nem elegendő differenciál diagnosztikai kritérium.
A tumorok kontraszthalmozása, a halmozás jellegzetes formái:
A kontrasztanyagok (CT-nél jódozott i.v., MRI-ben a Gadolinium, kelátba csomagolva i.v.). normális esetben nem hatolnak át a vér-agy gáton, azaz az agyi erekből nem tudnak a parenchymába hatolni (erős, hármas védelem az agyszövet számára.).
Tehát ahol halmozást látunk, ott a vér-agy gát átjárhatóvá vált. Ez az intraaxialis központi idegrendszeri tumorokon kívül gyulladásokban, egyes esetekben demyelinisatióban (sclerosis multiplex) és az agyi infarctusok lefolyásának bizonyos fázisában (l.ott) észlelhető.
Az extraaxialis / nem agyi parenchymalis tumorok halmozása természetszerűleg nem vér-agy gát függő (meningeomák, Schwannomák, hypophysis adenomák, tobozirigy daganatok és a plexus chrorioideus daganatai)
Nincs halmozás a tumorszerű cysticus elváltozásokban: ilyenek a dermoid és epidermoid, valamint az arachnoidealis cysták.
Egyes tumorok radiológiai jellemzői:
A tumoros agyi elváltozások kimutatásában az MRI jelentősége annak nagyfokú sensitivitásán alapul: A tumoros szövetek relexatios ideje rendszerint hosszabb, mint a környező szöveteké, így T1 súlyozással kissé gyengébb a signalja, míg, T2 súlyozással erősebb jeladóak azoknál. Ez a jelmenet nagyon jellemző és diagnosztikus értékű lehet, de a másodlagos, u.n. tömegeltolódási jeleket sem hanyagoljuk el az értékeléskor. Ilyenek:
- a középvonali structurák eltolódása
- kamrabenyomat v. eltolás
- hydrocephalus a liquorkeringési zavar jeleként
A morfológiai jelek mellett a kontraszthalmozási tulajdonságok is jellemzőek.
Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár az MR vizsgálat nagyon szensitív, a specificitását gyakran túlbecsülik, s ez tévedésekhez vezethet.
A helyes diagnózis kialakításában a klinikai kép ismeretén kívül a következő szempontok is szerepet játszanak:
- a tumor localizációja
- a jellemző életkor
- jeladási tulajdonságok (mért relaxatiós idők)
- kontrasztanyag dúsítás, megoszlás
- DWI (diffusio / gátlás) mértéke
A tumorok, melyekben gyakran előfordul bevérzés: choriocarcinoma, melanoma, renalis sejtes carcinoma, bronchogen carcinoma metastasiok, valamint hypophysis adenoma, glioblastoma multiforme és medulloblastoma.
Mindezekkel együtt a diagnózis csak nagy valószínűségi megközelítést tud adni, így soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy szövettani diagnózissal csakis a histologiai vizsgálat szolgál!
Astrocytoma:
Fontos tudni, hogy az alacsony malignitású astrocytomák esetén az MRI diagnosticus képessége jelentősen felülmúlja a CT-t !
A magasabb malignitás fokozatúakban nagyon jellemző az igen kiterjedt (gyakran kesztyűujjszerű) oedema.
A kontraszthalmozás rendszerint köralakú, vagy girlandszerű.
Oligodendroglioma:
Infiltrative növekvő tumor. A kontrasztanyagot gyengén halmozza.
Ependymoma:
A gyermek és ifjúkor betegsége.
Perifocalis oedema nincs. Intraventricularis növekedése miatt gyorsan vezet occlusiv hydrocephalushoz,
Medulloblastoma:
Klinikum:
A gyermekkor (5-15 év közt) leggyakoribb agytumora (az össz agytumorok 2-6%-a).
CT-vel rendszerint hyperdens tumor.
MR-rel: a tumor (a CT-vel ellentétben) artefactum mentesen ábrázolódik a hátsó skálában.
PNET:
Primitiv neuroektodermalis tumor, elsősorban gyermekeknél lép fel,
Cystákat és necrosisokat tartalmaz, gyakori a multicentricitás, erősen halmoz
Meningeoma
Rendszerint hosszú lefolyású, szegényes tünettannal.A leggyakoribb intracranialis tumor. Jóindulatú (1-3 %-ban malignizálódhat). Szövődményei rendszerint localisatiójából ill. nagyra növéséből adódnak.
Éles szélű és gyakran perifocalis oedema övezi (nem mindig.) CT-vel az agyállománnyal izodens lehet, gyakori benne a meszesedés.(közeli csontokra is hatással van). A jódos kontrasztanyagot általában jól halmozza.
MRI: a Gadoliniumot jól halmozza Jellemző a „duralis bajusz” (invasivitás jele lehet).
Az idegburkok daganatai:
A leggyakrabban a VIII. agyideg (n.vestibulocochlearis) vestibularis részének burkából ered.
MRI-vel a jelentős kontraszthalmozás jellemző. (MRI a CT-vel ellentétben a meatus acusticus internust és környékét artefactummentesen ábrázolja)
Haemangioblastoma:
Jellemzően a kisagyban localisalódik.
A kontrasztanyag adás jól elkülöníti a tumor nidust - ami halmoz - a cystától, ami természetesen nem halmoz.
Az arachnoidealis cysták
CT vel liquordensitásúak, nem halmoznak.
Lipomák:
Gyakran köpévonaliak (fele pericallosus).
CT-vel erős hypodensitásuk (-100 HU) miatt összetéveszthetetlenek.
MRI képük is nagyon jellegzetes: T1 súlyozással is igen erős jeladású.
Metastasisok:
A leggyakrabban agyi metastasist adó primer tumorok: Bronchus cc, emlő cc, vese cc. A bronchus cc-re különösen jellemző az u.n. korai metastasis, amikor még a primer tumor nem is ismert.
A kis metastasisoknak is igen nagy oedemájuk lehet. Gyakori a multiplicitás. A vér-agy gát zavara miatt a kontraszthalmozás általában igen intenziv.
Az értorzképződmények
Gyakran angiomák címszó alatt foglalják össze ezeket az érfejlődési anomáliákat: Capillaris teleangiektasiák, cavernosus angiomák, arterio-venosus malformatiok
Az éranomáliákat MR-rel jól lehet ábrázolni, kontrasztanyag adása nélkül is,
Hypophysis
Választandó módszer: MRI
A sella (fenék) vizsgálatára CT-t alkalmazunk, lehetőleg direkt coronalis síkban.
A normális hypophysis MRI képe:
Nativ T1 súlyozott képeken az adenohypophysis közepes jeladású (az agyállományéhoz hasonló).
A hypophysis hátsó lebeny jeladása viszont erős (protein tartalmú).
A hypophysis mellsőlebenyben mirigytermészetének megfelelően adenomák képződhetnek, melyek hormontermelésük szerint lehetnek
hormonalisan aktivak
hormonalisan inaktivak
Nagyságuk szerinti osztályozás:
microadenomák (< 1 cm)
macroadenomák (> 1 cm)
A sellakörnyék vizsgálatának indikációs köre lehet
- Endocrin: a klinikai kép vagy biochemiai (labor) leletek alapján.
- Ophthalmologiai: nagy sellakörnyéki elváltozások a chiasma opticum nyomásával quadrans anopsiát okoznak.
- Radiologiai: rtg felvételen a sella - sellakörnyék csontos anomáliája látható
A hypophysis adenomák fajtái
Prolactin termelő adenoma: nők cikluszavar, infertilitás, férfiak impotencia
GH (növekedési hormon) termelő adenoma: Acromegalia
ACTH termelő: Cushing kóros beteg.
Hormonalisan inactiv, vagy csupán hormonfragmentumokat termelő adenomák, (klinikai tünetek hiányában) igen nagyra nőhetnek. Bitemporalis hemianopsia, egyre fokozódó látásromlás, liquorkeringés-zavar kozta fejfájás.
A hypophysis adenomák MRI jelmenete:
A microadenomák T1 súlyozott képeken a fehérállománynál jelentősen, a szürkeállománynál enyhén gyengébb jeladásúk.
T2 idejük nagyon variábilis, lehetnek hyperintensivek, isointensivek és hypointensivek is.
A macroadenomákban a necrobioticus jelenségek, bevérzések és cystosus átalakulások miatt a jeladás kevert lehet, különösen T2 súlyozással. De vannak homogen jeladású macroadenomák is.
Kontrasztanyag hatása hypophysis adenomákban
Gadolinum adására (T1 súlyozás) a hypophysis mellső és hátsó lebenye közti jeladásbeli különbség megszűnik, az elülső lebeny halmozása következtében.
A hypophysis mellső lebenyben a kontrasztanyag azonnal dúsul, mert itt nincsen vér-agy gát. Az adenomákban a kontraszthalmozás lassú (dynamicus kontrasztanyag-adással látható).
Egyéb tumorok a hypophysisben és környékén
Craniopharyngeoma:
a Rathke tasak epithelialis sejtjeinek maradványából ered (2 életkori csúcs: gyermekkor, időskor).
Radiológia:
CT-vel jól elkülönül a 3 komponens (a meszesedés már a hagyományos rtg képeken feltűnhet, egyértelműen CT-vel ábrázolható). MRI-vel is jellegzetes a 2 ill 3 komponens jeladása.
Metastaticus tumorok:
A hypophysis gyakori megtelepedési helye a metastasisoknak, különösen a hypophysis nyél. Emlő, tüdő carcinoma, lymphoma, sarcroidosis depositum is lehet.
Vezető klinikai tünet a diabetes insipidus, panhypopituitarismus.
CT & MRI:
A kontrasztanyagot a metastasisok jobban halmozzák, mint az adenomák.
Empty sella
A diaphragma sellae fenestratioja esetén a nyél insertiója körül a liquor pulsatiós hatása közvetlenül modellálja a mirigy felső felszínét, végül a sella fenekére lapítva azt. A suprasellaris cysterna liquor tartalma benyomul a sellaba.
Tünetmentes lehet, de tipicus a menopausa környéki fejfájós, kövér nő, néha magas vérnyomással és enyhe hyperprolactinaemiával.
A "ballon sella" az empty sella extrem megnyilvánulása, ami tartós koponyaűri nyomás következtében (rendszerint aquaeductus cerebri Silvii elzáródás) jön létre.
Secunder empty sella leggyakrabban postoperativ következmény, de lehetséges, hogy (micro) adenoma hosszas bromocriptin kezelése, vagy adenoma apoplexia következtében jön létre.
|
|
10. 1. 3. 3. A központi idegrendszer gyulladásos megbetegedései
Gyulladások oka:
Bacteriális,
Viralis
Prion
Parasitás
Gombás
Ismeretlen okú (autoimmun?)
Bacterialis: pl:
- Meningealis
- Parenchymális körülírt (abscessus, septicus disseminált)
- Tuberculosis
Viralis: pl.:
Herpex simplex
Enterovirusok
Poliomyelitis
- Varicella- zoster
- Epstein-Barr
- HIV encephalitis
Meningitis:
Klinikum: a bacterialis fertőzés lehet haematogen, per continuitatem ráterjedő és traumás eredetű
Van asepticus formája is (lymphocytás, viralis).
Tuberculosisban chronicussá válhat (meningitis basilaris tuberculosa)
Localisatio: a behatolásnak megfelelően, vagy a basalis cysternákban, felterjedve a subarachoidealis térben, sulcusokban is.
A meningitis messzemenően klinikai diagnózis kell, hogy legyen: liquor nyomás, sejtlelet, meningealis jelek.
Képalkotókkal leginkább csupán a szövődmények kimutatására szorítkozunk.
Radiologia: Lehet, hogy nem látunk „semmit”, a kamrák már korán kissé tágabbak lehetnek.
Kontrasztadásra a lágyagyhártyák / dura mentén dúsulás, nemcsak a basalisan (tbc), hanem a sulcusokban (bacterialis - frontoparietalis) is, mind CT-vel, mind MRI-vel.
Abscessus:
Klinikum: Ráterjedéssel keletkezhet (otitis, mastoiditis, sinusitis) a localisatio ennek megfelelő. Traumás (ritka), postoperativ. A haematogen terjedéssel keletkező abscessus (endocarditis, pneumonia) rendszerint multiplex.
Elhatalmasodása esetén fiók abscessusok keletkezhetnek, meningitis, ependymitis, kamrába töréskor ventriculitis jöhet létre.
Localisatio:a keletkezéstől függő (l fenn)
Radiologia:
CT:
A korai stadiumban (cerebritis) lehet normális a lelet,
periferialis oedema övezheti és térfoglaló hatást mutathat. Előfordul, hogy gáz keletkezik benne (localisatio a fekvő állapotnak megfelelhet).
Továbbiakban („érett” abscessus) a központi hypodensitás mélyül, a capsula jól körülhatárolódik és a kontrasztdúsítás erősödik, élessé válik. Ekkor mellette fiók abscessusok képződhetnek. Körötte enyhe vasogen oedema lehet.
Késői stadiumban – a gyógyulási folyamat során – a központi necroticus laesio, egyre zsugorodik, míg a tok (graulatiós szövet) vastagodik. A térfoglaló hatás és az oedema mérséklődik.
Tuberculosis:
Klinikum: rendszerint a tbc secunder stadiumában lép fel. Három idegrendszeri formája ismert, ennek megfelelő a localisatio:
Leptomeningealis tbc (meningitis basilaris tuberculosa) + extracerebralis tuberculosis
Pachymeningealis tbc
Intraparenchymalis tbc
Radiologiailag a meningealis tbc densitása, jeladása nem elkülönítő jellegű, erős kontraszthalmozás jellemző.
A tuberculoma (intraparenchymalis forma) egyéb agyi térfoglalásoktól elkülönítendő.
A komplikátióként jelentkező hydrocephalus (az esetek ¾-ében), esetleges agyi infarctusok (az esetek több, mint 1/3– ában) meningealis –ependymalis meszesedések kimutatása/ követése radiológiai feladat.
Viralis gyulladások (encephalitisek):
- Herpex simplex
- Enterovirusok
- Poliomyelitis
- Varicella- zoster
- Epstein-Barr
- HIV encephalitis
Az encephalitis oka rendszerint központi idegrendszeri virusinfectió. Leggyakoribb a herpes encephalitis, mely nem epidemiás, sporadicus, szezonhoz sem köthető. Vannak acut és chronicus encephalitisek.
Választandó vizsgálati módszere az MRI.
A localisatio jellegzetes lehet az egyes encephalitisekre.
Demyelinizáló kórképek:
Választandó módszer: MRI
Nagyon fontos területe az MR diagnosztikának, hiszen egyetlen más képalkotási módszer sem képes utolérni az MR sensitivitását a demyelinizáló kórképek vonatkozásában. Ma a sclerosis multiplex gyanuja primer indikációja az MR vizsgálatnak és 90%ban sikerül is általa biztos diagnózishoz jutni. Nemcsak a sclerosis multiplex, hanem egyéb demyelinizáló kórképek (leukoencephalopathiák, leukodystrophia) igazolására is az MR vizsgálat a választandó módszer.
Sclerosis multiplex:
A sclerosis multiplex gócai jellegzetesen a nagyagyféltekei fehérállományban periventricularisan, a kamrákra merőlegesen jelennek meg, majd csökkenő sorrendben a kisagyban és a hídban.
Későbbi stadiumban a periventricularis gócok confluálnak.
A sclerosis multiplex vizsgálati módja az MRI: A demyelinizációs gócok (T2), PD és FLAIR sequentiával erős jeladásúak. DWI és T1 kontrasztos vizsgálat használatos aktivitásuk eldöntésére.
| |||
20. ábra: Bal fronto-parietalis abscessus, gyűrűs halmozó fal. a) Kontrasztos CT és b) MRI T1W (légbuborék)
21. ábra: SM (sclerosis multiplex), MRI sagittalis T2W intenziv jeladású gócok
10. 1. 3. 4. A központi idegrendszer fejlődési zavarai
A fejlődési rendellenességek, lévén, hogy az anatomia structurák részleges, vagy teljes hiánya jellemzi azokat, az anatomiát jól ábrázoló MDCT coronalis és sagittalis reconstructioival alkalmas a kimutatásukra (kivétel: migraciós zavarok)
Az MR vizsgálat direkt multiplanaritásánál fogva T1 sequentiával kíváló anatómiai ábrázolást nyújt.
Arnold – Chiari malformatio
Az I.fokozatnál a kisagy tonsillák kihegyesedve a foramen magnum alá ereszkednek, de ez nem haladja meg az 5 mm-t
A II. fokozatnál a kisagy caudalis része is leszáll, és a nyúltvelő, a IV. kamra is a belesüllyed a canalis spinalis cranialis, tágult szakaszába. Neuralis cső záródási rendellenesség kíséri.
A III. fokozat tulajdonképpen a II. fokozat kombinációja occipitalis kephalokelével.
Radiológiailag fő vizsgálati síkja a sagittalis (+coronalis)
Corpus callosum
Fejlődési zavarai: részleges hiánytól (a dorso-rostralis fejlődésnek megfelelő elhelyezkedésben) a corpus callosum teljes hiányáig terjedő fokozatig előfordulnak.
Radiologia: a hiánynak megfelelően a sulcusok egészen a II. agykamráig követhetők.
CT: coronalis síkú (magasra terjedő III.kamra ) valamint sagittalis rekonstructio kell.
MRI: Felnőttnél T1 súlyozással a szürkeállománynál erősebb jeladó, tisztán fehérállományi corpus callosum hiány szembetűnő. Gyrus cinguli sem látható.
Dandy Walker spectrum
A kisagyi vermis hypoplasiájának különböző fokozatai, a IV kamra ugyancsak különböző fokú, nagymértékű tágulata, a tentorium elevációja (a torcular Herophilii - lambdavarrat fölé kerül) és következményes hydrocephalus jellemzik a spectrum különboző fokozatait.
Közös jellemzőjük tehát, hogy a hátsó skála tág, nagy liquorcysta foglal benne helyet, a normalis IV. kamra hiányzik, tentorium megemelt, az os occipitale kiboltosuló, lamina internája elvékonyodott (scalloping).
Legenyhébb formája a megacysterna magna, ami sem compressioval, sem vermis hypoplasiával sem pedig IV. kamra anomáliával nem jár.
A cortex fejlődési anomáliái, migratios zavarok
Microlissencephalia: kicsiny koponya, csökkent gyrisatio jellemzik
Hemimegalencephalia: az egyik teljes hemispherium vagy egy agyrész izolált megnagyobbodása.
A neuronalis migrácio zavarai: a neuronok - a cortex felé való elvándorlásuk közben - góc vagy szalagszerű formában elmaradt / eltévedt csoportjai. Heterotopia, lissencephalia (agyria, pachygyria)
A cortex szerveződés zavara a polymicrogyria és a schisencephalia (nyitott - a liquortérrel közlekedő, zárt - nem közlekedő).
A cortex migrációs/szerveződési zavarainak vizsgálómódszere az MRI (erős T1 súlyozás)
| |||
| |||
10. 2. Gerinc
10. 2. 1. Vizsgálómódszerek
10. 2. 1. 1. Röntgen
Csak a csontok ábrázolására alkalmas rtg vizsgálattal a degenerativ csontelváltozásokat (spondylophyták),
csontstructurális eltéréseket (pl.: primer – haemangioma, secunder – metastasis okozta destructio v. osteoplasticus elváltozás), fejlődési rendellenességeket és instabilitást (dynamicus /functionalis) vizsgálhatunk, traumás csonteltérések (törések) kimutatására is alkalmas.
Myelographia:
Konvencionalis myelographiát invasiv volta miatt nem alkalmazunk diagnosztikus célból. Az MRI myelographia teljesen kielégíti a diagnosztikus igényeket.
CT myelographia kivételes esetekben (ha MRI nem végezhető) használatos, ahol ugyancsak intrathecalis kontrasztanyagot kell alkalmazni. Ha a folyadékterek (pl. liquor csorgás) közlekedését kell megállapítani, ami MRI-vel nem egyértelmű.
10. 2. 1. 2. CT
A csontos eltéréseket ábrázolja. A transversalis sík alkalmas pl. a bonyolult törések vonalainak, valamint a csigolyaszerkezet kimutatására. HRCT 3D reconstructio térbeli ábrázolást nyújt. MR vizsgálatra való alkalmatlanság esetén CT-vel discus hernia jelenlétére lehet bizonyos benyomást szerezni. Az intraspinalis viszonyok ábrázolására a CT vizsgálat nem alkalmas. Fiatal, szülőképes nők (lumbalis) gerinc vizsgálatánál kerülni kell a sugárexpozíciót, a választandó módszer: MRI!
10. 2. 1. 3. MRI
A CT-vel ellentétben, kiváló lágyrészkontrasztja következtében alkalmas az intaspinalis structurák ábrázolására. A térerőről / felbontóképességtől függően a myelon egyedülállóan kiváló ábrázoló módszere.
10. 2. 2. Fejlődési rendellenességek
Myelon és meninxek:
Arnold Chiari malformatio:
a hátsó skála (cerebellum), a nyúltvelő és a nyaki myelon fejlődési anomáliája, minek következtében a gerincűr craniocervicalis szakasza tölcsérszerűen tágult és a kisagyi tonsillák, a medulla oblongáta mögött a fentiek mértéke szerint caudal felé vándorolnak, liquorpassage zavart és hydrocephalust okozva.
Vizsgálómódszere az MRI, ahol az idegrendszeri structurák és a myelon jeladásának különbségei jól körvonalazzák a jelenséget.
A „nyitott gerinc” különböző fokozatai:
Meningokele, meningo-myelokele, myelokele.
Vizsgálóeljárások: UH, MRI
Syringomyelia:
Kialakulása szerint lehet primer (embryonalis eredetű) és secunder (trauma, gyulladásos, tumoros ok miatt).
Neve (syrinx) is arra utal, hogy a myelon közepén, a canalis centralis kiszélesedése miatt cső- vagyis sípszerű liquortér tágulat van, mely hosszú, akár több segmentre kiterjedő lehet.
MRI: csakis az MRI-től várhatunk korrekt diagnózist, ahol a myelon tengelyében futó tágulat minden sequentiával a liquorral megegyező jelet mutat (T1 gyenge, T2 erős)
Kipányvázott gerincvelő (Tethered cord):
A myelon „lehorgonyozottságát”, vongálódását jelenti.
MRI vizsgálat során megállapítható a conus mély helyzete, fixáltsága, egyéb kóros morphologiai eltérések.
10. 2. 3. Myelopathiák
A körülírt myelopathia lehet traumás, gyulladásos, ischaemiás, postirradiációs, compressiós (vénás pangás) eredetű.
MRI: segmentalisan T2 jelerősödés, későbbiekben körülírt atrophia
Acut transversalis (pontin) myelinolysis:
Demyelinisatiós kórkép, melyet többféle elnevezéssel is illetnek. Sürgősségi ellátásban /klinikusok számára különösen fontos ismerete.
Oka:
iatrogen ok a leggyakoribb, Natrium /Kalium imbalance (hyponatraemia) túl gyors korrigálása, egyéb
osmoticus stress is okozhatja (pl. azotaemia, hyperglycaemia, hányás, éhezés).
MRI a megfelelő vizsgálómódszer. A leggyakoribb, hogy a pons centrumában jelentkezik a jelalteració, csaknem symmetricusan, míg a periferia körkörösen megkímélt.
Acut esetben T1 súlyozással nem különíthető el, vagy kissé hypointensiv lehet, míg T2 súlyozással és FLAIR sequentiával hyperintensiv.
Arachnoiditis:
Létrejöhet trauma ill. sebészeti beavatkozás következtében, kémiai irritációra, mint pl, postmyelographiásan v. epiduralis injectiók adása után, infectiót követően.
A gyulladás következtében hegszövet és adhesiók keletkeznek, a gyökök összeragadnak: adhesiv arachnoiditis.
MRI: megvastagodott ideggyökök, összecsapzott, fixált, cauda equina látható, a kontrasztanyag adás nem fokozza a diagnosztikus pontosságot – erősen halmozótól az alig halmozóig terjedhet.
Spinalis arteriovenosus malformatiók (AVM): ritkák, a kisdedkorban manifestalódnak. Lehetnek intraduralisak, extraduralisak és duralisak – fistulával.
MRI- n az érre jellemző signál hiányt oedema kíséri a myelonban (T2 erős jel)
Spinális vérzések:
Epiduralis, subduralis, subarachnoidalis és intramedullaris haematomák.
A friss vérzés ábrázolódhat CT-vel, a pontosabb, localisatiós diagnózis MRI-vel állapítandó meg, haem sequentiával a vérzésnyomok is.
10. 2. 4. Intraspinalis térfoglalások
Abscessus, tumorok /metastasisok: a gericcsatornát szűkítő intraspinalis térfoglalások esetén - legyenek bármilyen eredetűek is – mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a folyamat hogyan viszonyul a durához / myelonhoz.
10. 2. 4. 1. Extraduralis (epiduralis)
Neurofibroma, csigolyametastasisok, gyulladások (spondylitis, spondylodiscitis, psoasabscessus), csigolyaösszeroppanások: (traumás / osteoporoticus csontos propulsiók), vérömleny.
MRI: Az epiduralis vérömleny a haemoglobin lebomlási termékekre jellemző jelmenetet mutatja, az abscessus MRI képén periferiás kontrasztdúsítás látható.
10. 2. 4. 2. Intraduralis- extramedullaris
Meningeomák
MRI: T1 és T2 súlyozással a mylonéhoz hasonló jel. Rendszerint erősen halmoznak
CT: ha van bennük meszesedés, jobban jelzi.
Neurinomák és neurofibromák. az idegek lefutását követik (neuroforamen tágulat röntgennel is látható = utal a homokóra tumorra).
Multiplex: Neurofibromatosis I (phacomatosis)
MRI: T1 súlyozással rendszerint a myelonnal isointensiv + halmoz, T2-vel erős jeladó.
Metastaticus daganatok:
Elsősorben medulloblastoma, ependymoma, plexuspapilloma és a PNET („lecsorgó” metastasisok), pinealoma.
MRI jelmenetük a primer tumorhoz hasonló, rendszerint halmozzák a kontrasztanyagot
10. 2. 4. 3. Intramedullaris
Az astrocytomák mind gyermek, mind felnőttkorban egyaránt előfordulnak (myelon nyaki szakasza)
MRI: T1 súlyozással a myelonnal isointenzív, T2 súlyozással erős jeladó, a gerincvelőt kiszélesítő terime.
Kontraszthalmozása erős, inhomogén lehet.
Az ependymomák inkább felnőtteknél jelentkeznek (lehetnek primer agyi ependymomák metastasisai is) thoracalis myelon, conus, filum terminale.
MRI képe: T1 súlyozással a gerincvelővel isointensiv jelet mutat, T2 súlyozással hyperintensiv.
A kontrasztanyagot erősen, inhomogenen halmozza.
Metastasisok előfordulása intramedullarisan nagy ritkaság.
|
10. 3. A fejezet üzenete:
Fontos az agyi ictális események radiologiai-morphologiájának ismerete alapján azok elkülönítése (ischaemiás, haemorrhagiás infarctus.) mert a kezelése alapvetően eltérő.
Az AI (artificial intelligence) a stroke diagnosztikában is egyre nagyobb teret nyer. Érdemes a neuroradiologiai diagnosztikában erre a módszerre (is) támaszkodni: az időfaktor jelentősége a stroke diagnosztikában elsődleges, mert életminőséget / életet jelent.
A traumás eltérések közül a subduralis és epiduralis haematomák biztos, azonnali elkülönítése a radiológiai jellegzetességek alapján.
Figyeljünk az ALARA-ra itt is: Fiatal, szülőképes nők (lumbalis) gerinc vizsgálatánál különösen kerülni kell a sugárexpozíciót, a választandó módszer MRI.
Sidebar
Site Language: English
Theme: Tikinewt